fa [1]
fa [1] főnév fát, fája
1. Magas növésű, hosszú életű növény, amelynek vastag, kemény törzse csak bizonyos magasságban fejleszt ágakat, lombozatot. Erdei, lombos, tűlevelű fa; alacsony, magas, törpe, terebélyes fa. A fa döntése ¬. A fa kihajt, kizöldel, lombosodik, virágzik, kiszárad. A fa lehullatja levelét, virágát. ® Felgallyaz a fára. Felmászik a fára. Leesik a fáról. Fát ® dönt. Kivágják a fát. Fát ültet. Fával ültették be az utak mentét. Amerre én járok, még a fák is sírnak. (népköltés) Beszél a fákkal a bús őszi szél, | … beszédire A fák merengve rázzák fejöket. (Petőfi Sándor) Téli Budapestnek kevés, vidám fája | Mórinc Zsigmond úrnak csodatettét várja. (Ady Endre) Hova repül az ifjúság? | Feleljetek, bús lombu fák, | Üllői-úti fák. (Kosztolányi Dezső) || a. Szűk. ért. gyümölcsfa. ® Lekeféli a fát; ápolja, metszi, permetezi a fákat. A fák az idén szépen termettek. Ez a fa az idén hozott először gyümölcsöt. Lerázza, leszedi a fáról a gyümölcsöt. Kertjébe fákat ültet. Röpűlt felém anyám … S én csüggtem ajkán … szótlanúl … Mint a gyümölcs a fán. (Petőfi Sándor) || b. Karácsonyfa, ill. májusfa. Feldíszíti a fát. || c. (csak bizonyos kapcsolatban) Képzeletbeli fa. (néprajz) Égig érő fa. Az ® élet fája; a ® tudás fája.
2. Fatest. ® Fodros fa; ® megcsomósodik a fa. A cseresznye fája pirosas színű. A dió fája szépen erezett. || a. A kivágott fa (1) rendsz. feldarabolt és gallyaktól megfosztott törzse, vastagabb gyökere v. ága, kül. mint ipari felhasználásra v. tüzelésre való anyag. ® Nyers fa; ® száraz fa; vizes fa; fából nyelet, teknőt, vályút farag; ezen a fán nem régen még a ® rigó fütyült; fát aprít, fűrészel; a fát gyalulja, megmunkálja, pácolja; fát tesz a tűzre. A nedves fa nem ég jól. Megtámasztotta a kerítést egy fával. Szóláshasonlat(ok): (áll, fekszik, ül stb.), mint egy darab fa: mozdulatlanul, tehetetlenül v. érzéketlenül, ill. ügyetlenül áll, f. stb. Minden kis kunyhó egy tündérpalota, Ha van honnan rakni a kandallóra fát. (Petőfi Sándor) Vágom a fát hűvös halomba, | fényesül a görcse sikongva. (József Attila) || b. (bizalmas, kissé tréfás) Az ember nincsen v. nem lehet fából: a) a természet rendje, hogy a férfiember nem (lehet) érzéketlen a női nem iránt; b) az ember érző szívű, könyörületes, más baján részvétet érző, meghatódásra képes.
3. (rendsz. birtokos személyraggal) <Vmely tárgynak, eszköznek, szerkezetnek> ebből az anyagból készült alkatrésze. Az ablak, a ceruza fája. A tetőzet fája már korhadt. Megöleled kapum fáját, Úgy siratod a gazdáját. (népköltés) A hegedű száraz fája, Beh szomorú a nótája. (Arany János)
4. Olyan eszköz, tárgy, amely (részben) fából (2a) van. A cipő már kész, de fán (= kaptafán) van. A labda fát (= kapufát) ért.
5. jelzői használat(ban) Ebből az anyagból készült. Fa építőkocka; fa lámpakar.
6. (sport) <A tekézésben haszn.> báb. Hány fát ért el? Kilenc fát ütött.
7. (átvitt értelemben) Érzéketlen, magával tehetetlen személy. Lapaj egy korcs, egy darab fa, ki nem érez. (Mikszáth Kálmán) Bandi fává vált. (Móricz Zsigmond)
Szóláshasonlat(ok): ordít, mint a fába szorult féreg: elkeseredetten, kétségbeesetten, kegyetlenül ordít, üvölt. Szólás(ok): nagy fába vágta a fejszéjét v. (régies) nagy fát mozgat: nehéz, erejét szinte meghaladó nagy vállalkozásba fogott; fából vaskarika: képtelen, lehetetlen dolog; főleg állítás, amelyben logikai ellentmondás van; kemény fából faragták v. van faragva: szilárd, határozott egyéniség, hajlíthatatlan, megingathatatlan jellem; nem olyan fából faragták: nem olyan ember, <aki könnyen beadja a derekát v. megijed>; mi fán terem?: miféle dolog, micsoda, mi lehet; sok fából faragott ember: sok mindenhez értő, csavaros észjárású e.; rossz fát tesz a tűzre: csínyt, helytelenséget követ el; tiltott dolgot cselekszik; fát lehet vágni a hátán: roppantul türelmes, elnéző; maga alatt vágja a fát: saját érdekei ellen cselekszik, magának okoz kárt; nem látja a fától az erdőt: nem látja a dolog lényegét, mert elvész a részletekben. Közmondás(ok): Egy fa nem erdő: egyetlen dologból nem lehet az egészre, vmely általános tényre, igazságra következtetni. Jó a vén fa árnyékában pihenni: szerencsés az, aki öreg, tapasztalt emberre bízhatja sorsát. A fák nem nőnek az égig: a hatalmaskodásnak, az érvényesülésnek, a sikernek is megvannak a maga természet szabta korlátai, határai. Ne mássz a fára, nem esel le róla: ne keresd a veszélyt, nem fog baj érni. Addig hajlítsd a fát, amíg fiatal: fiatal korában kell az embert nevelni.
Szóösszetétel(ek): 1. faabroncs; faágy; faajtó; faalkotmány; faállás; faállványzat; faápolás; faaprítás; faaprító; faasztal; fabak; fabarakk; fabástya; fabehozatal; fabélés; faberakás; fabeszerzés; fabetét; fabetű; fabimbó; fabódé; fabogár; faboltozat; fabordázat; faborítás; faborona; fabot; fabödön; fabútor; fabuzogány; fabütyök; facölöp; facövek; facsap; facsatorna; facsomó; facsonk; facső; facsúcs; facsúsztatás; fadárda; fadíszítmény; fadoboz; fadorong; fadúc; fadugasz; fadugó; faégetés; faegyed; faék; faeladás; faelem; faellátás; faépítmény; faépület; faerezés; faerkély; faeszköz; faesztergályos; fafajta; fafal; fafaragvány; fafedél; fafeldolgozás; fafeldolgozó; faféleség; faféreg; fafészer; fafogantyú; faforma; fafödém; fafúró; fafuvarozás; fafuvarozó; fafülű; fafűrész; fagally; fagereblye; fagerenda; fagúzs; fagyanta; fagyökér; fagyűrű; fahántolás; fahasítás; fahasogatás; fahasználat; fahenger; faheveder; fahiány; fahorog; fahulladék; fahusáng; fairtás; fajárda; fajáték; fakád; fakalapács; fakanna; fakaparó; fakapocs; fakarfa; fakarika; fakaró; fakeménységű; fakéreg; fakerék; fakereskedelem; fakeret; fakerítés; fakivitel; fakocka; fakorlát; fakorong; fakosár; faköbözés; fakulacs; fakunyhó; falábtó; falapát; faléc; falépcső; falopás; famag; famankó; famodell; famoly; famozaik; fanem; fanemű; fanyaláb; fanyárs; fanyél; faorsó; faoszlop; fapác; fapácolás; fapadlás; fapadló; fapalánk; fapálca; fapalota; fapapír; faparipa; fapénz; fapiac; fapillér; fapipa; fapohár; fapolc; fapusztító; farágás; farakodó; farakomány; faraktár; farönk; farúd; fasablon; fasaru; fasejt; fasulyok; faszék; faszerkezet; faszilánk; faszipka; faszú; faszurok; faszükséglet; fatábla; fatál; fatárgy; fatartalom; fatartó; fateke; fateknő; fatelepítés; fatelítés; fatermelés; fatermelvény; fatető; fatetű; fatisztogatás; fatolvaj; fatorlasz; fatornác; fatő; fatőke; fatömeg; fatörmelék; fatüzelés; faúsztató; faültetés; faültetvény; faüreg; faütő; favastagságú; favéső; faviskó; fazár; fazsámoly; 2. ágfa; ágasfa; akácfa; akasztófa; akolófa; alakfa; állásfa; almafa; aprófa; ászokfa; bálványfa; banánfa; bányafa; barackfa; birsalmafa; bitófa; bodzafa; bükkfa; családfa; csántérfa; csapófa; csemetefa; cseresznyefa; cserfa; diófa; díszfa; dongafa; dorongfa; ébenfa; ecetfa; égerfa; életfa; eperfa; épületfa; fejfa; félfa; fenyőfa; főfa; fűfa; fügefa; fűzfa; gallyfa; gesztenyefa; gömbfa; gyámfa; gyertyánfa; gyümölcsfa; hajítófa; hámfa; hársfa; hasábfa; haszonfa; istenfa; jegenyefa; juharfa; kányafa; kaptafa; kapufa; karácsonyfa; karfa; kaucsukfa; keményfa; kenyérfa; keresztfa; keverőfa; kínafa; kisafa; kopjafa; koszorúfa; kőrisfa; körtefa; lármafa; lemezfa; lombfa; májusfa; mandulafa; meggyfa; mesefa; mintázófa; műfa; narancsfa; nemzetségfa; nótafa; nyárfa; nyírfa; nyújtófa; olajfa; orgonafa; ölfa; pálmafa; párnafa; piszkafa; puhafa; rovásfa; rózsafa; rúdfa; sámfa; sasfa; sátorfa; simítófa; sodrófa; somfa; sorfa; sóskafa; stoppolófa; süvegfa; szálfa; szárazfa; származásfa; szarufa; szederfa; szégyenfa; szegélyfa; szelemenfa; szemöldökfa; szerfa; szerszámfa; szilfa; szilvafa; színfa; szivarfa; szolgafa; talpfa; támfa; támaszfa; tilalomfa; tiszafa; tölgyfa; törzsfa; tulipánfa; tűzifa; tüzelőfa; uborkafa; ujjafa; ültetőfa; ütőfa; vadgesztenyefa, vadkörtefa; vakfa; vállfa; vánkosfa; vasfa.
