f [2]

Teljes szövegű keresés

f [2] [eff] főnév f-et, f-je [effët, efje] (zene)
1. A C-dúr hangsor negyedik hangja. F-dúr: az f alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; f-moll: az f alaphangról kiinduló moll hangsor v. az e hangsorra épülő hangnem; f-kulcs: a vonalrendszeren a kis oktáva f-jének helyét jelölő kulcs, rendsz. basszuskulcs; alakja: ).
2. Ennek a hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése. F-et írj!
3. <Hangszeren> az f hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Megüti az f-et. F-et fog.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT