evez
evez [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. Evezővel vízi járművet hajt, az evezőt kezeli, forgatja. Te kormányozz, én majd evezek. A csolnakban Toldi, nem egyéb [= más], evezett. (Arany János) Nagyobbacska csolnak ing a víz hátán. Egész társaság ül benne, senki nem evez, a csolnakot viszi lefelé az ár. (Nagy Lajos) || a. Ilyen módon a vízen halad. Gyorsan evezett. Ki evez ott? Felfelé evez a Dunán. Errefelé evez. || b. Vhová evez: evezéssel vhová jut. A folyó túlsó partjára evez. Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe A szeretett tájék öblei és árbócai. (Berzsenyi Dániel)
2. (sport) Az evezést sportként v. szórakozásként űzi. Nyári vasárnapokon evezni jár. Nemcsak úszik, hanem evez is.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Madár> szélesre kiterjesztett, nagy szárnyait lassan, ütemesen csapkodva száll. Gólyák eveztek a rét felett.
4. (átvitt értelemben, ritka, rendsz. gúnyos) <Személy> széles, de lassú ütemű kézmozdulatokkal halad, jár. Ott evez az a hórihorgas. Már éppen távozni akart a hivatalból, mikor evez befelé … József úr. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka, rendsz. gúnyos) Evez vki vmivel: <járás közben> végtagjait v. a kezében levő tárgyat nagy ívben mozgatja. Evez a karjával, az aktatáskájával. A tudós astrologus … tovább evezett a két mankójával. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Küzdelemben előbbre jut, v. vmely cél felé tart. (bizalmas) Más v. idegen ® vizeken evez. Ez hát a költő sorsa, mindig ez, hogy örök vészű tengeren evez? (Petőfi Sándor) Az anyagi szerzés útján egyre erősebb tempóval evezett előre. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. hajó.
Igekötős igék: átevez; beevez; elevez; felevez; ideevez; kievez; leevez; visszaevez.
evezget; eveztet.
