eszköz
eszköz [e] főnév -t, -ök, -e [e]
1. Olyan tárgy, amely bizonyos tevékenység, művelet v. munka elvégzését lehetővé teszi, megkönnyíti, meggyorsítja. ® Forgóeszköz; gazdasági, háztartási, közlekedési, mezőgazdasági eszköz. Rendelkezésünkre állnak a munka elvégzéséhez szükséges eszközök. Senkinek közüllünk lova nincsen, se semmi tábori eszköze. (Mikes Kelemen) Tűzi eszközt és egy bundát rakott ki a partra. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Az, ami vmely cél elérésére segítségként felhasználható. ® Kétségbeesett eszköz; pusztító eszköz. A sajtó a szocialista építés eszköze. || a. (átvitt értelemben) Olyan személy, akit csak arra használnak, hogy vmely, gyak. kifogásolható célt elérjenek vele. Vki eszköz mások kezében; ® vak eszköz (vkinek a kezében); vkit eszközként használ. Mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem … (Arany János–Shakespeare-fordítás) És e bűnök között érezte vergődni magát is, kis gyáva halat a piszkos folyóban, tehetetlen, megfizetett szolgát, eszközt eszközök közt. (Babits Mihály) || b. Anyagi eszköz: pénz.
3. (átvitt értelemben) Az a mód, módszer, amellyel vki célhoz akar érni. Törvényes eszköz; ® végső eszköz; meg nem engedett v. végső eszközökhöz folyamodik; minden eszközt felhasznál, igénybe vesz, megragad; törvénytelen v. vétkes eszközökkel ér el vmit.
Szóösszetétel(ek): 1. eszközfonetika; eszközhasználat; 2. csereeszköz; csonteszköz; evőeszköz; fizetőeszköz; gyógyeszköz; harceszköz; íróeszköz; kínzóeszköz; munkaeszköz; rajzeszköz; segédeszköz; sporteszköz; termelőeszköz.
