esik
esik [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -sék (-sen) [e, ë, ë]
I. Alacsonyabb szintre kerül.
1. Súlyánál fogva a levegőben más test érintése nélkül, ill. gyors(uló) mozgással magasabb helyről a föld felé közeledik. Fejjel lefelé esik; a test szabadon esik. Fővel esett, lábát felfogá kengyele, Bokros paripája futni kezdett vele. (Arany János) || a. Vhova, vmibe, vmire esik: ilyen módon vmely magasabb helyről a földre, vminek a felszínére v. alacsonyabb szinten levő anyagba jut. Vö.: ráesik (1a). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk esik vmi. Nagy súllyal esik a ® latba. A pad alá esett a ceruza. Szerencsére szőnyegre esett a pohár, nem tört össze. A repülőgép a tengerbe esett. Mi esett a kútba? Nem esek, nem esek én a Balaton vizébe, Inkább esek kis angyalom véled szerelembe. (népköltés) Sárga levél, sárga levél, Bús utamra miért estél? (Kisfaludy Károly) Egyszerre csak a felettem lévő fáról nagy, sárga levél esik az asztalra. (Kuncz Aladár)
2. (rendsz. 3. személyben) Esik vmi: csapadéknak egymást követő szemei többé-kevésbé sűrűn a föld felszíne felé közelednek. Esik az eső, a hó; | dara, jég, havas eső esik; esik eső ® karikára. Sok eső esett arrafelé: (átvitt értelemben is) a szóban forgó személynek feltűnően magas termete van, nagyra nőtt. Nagy hó esett az éjjel. Esik eső, szép csendesen esik, tavasz akar lenni. (népköltés) Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd A megijjedt nép sanyarú vetését. (Fazekas Mihály) Fényes apró csöppek hulltak a magasból, Mintha zápor esnék piros kalárisból. (Arany János) || a. (alany nélkül) Eső hull a földre. Csendesen, zuhogva esik; ® rákezd esni; akár esik, akár fúj: rossz idő esetén is, bármilyen idő van is. Már hetek óta nem esett. Szóláshasonlat(ok): úgy esik, mintha ® dézsából öntenék. Ezen a napon állanak búzába [= kezdik meg az aratást], ha esik, ha fúj. (Móricz Zsigmond)
3. (csak 3. személyben) A térben mozogva, többé-kevésbé véletlenül vhova, vmibe jut. Bogár esett a szemébe. Légy esett a tejbe.
4. (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, ritk. némely állat> egyensúlyát elvesztve vmilyen helyzetben elterül vmin. Fejére esik; nem esett a ® fejére; hanyatt esik; majd hanyatt esett: (átvitt értelemben, bizalmas) vki nagyon meglepődött <vmely váratlan látvány hatására, ilyen hír hallatára>; hasra esik; ® hasra esik vki előtt; orra esik: arccal előre bukik fel; (durva) seggre esik; (durva) majd seggre esett: <a meglepetéstől>; talpra esik; térdre esik: a) úgy bukik fel, hogy súlyával a térdére nehezedik; b) (átvitt értelemben) könyörögve v. hódolata kifejezésére hirtelen letérdel vki előtt; nagyot esett: alaposan megütötte magát; ® szerencsésen esett; ® porba esik; ® verembe esik. Szóláshasonlat(ok): olyat esett, mint egy ® zsák; talpára esik, mint a ® macska. Lábán seb esik, Térdére esik. (Czuczor Gergely) Nagyot esék; arcát vérig üté kőben. (Arany János) Úgy kellett a szoba küszöbén felfelé lépni, hogy az ember annyiszor esett az orrára, ahányszor bement. (Móricz Zsigmond) || a. <Ember> egyensúlyát elveszítve nekidől vminek, vkinek, hozzáütődik vmihez, vkihez. Vö.: nekiesik (1). Falnak esik. Akkora pofont adott neki, hogy falnak esett tőle. Egy asszonyt úgy megtaszítottak a villamoson, hogy nekem esett. || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Harcban meghal; elesik. Nékem harc jutott csak, nem dicsőség, Nem ellenség, mely által esni is dísz. (Madách Imre)
5. (-t ragos mértékhatározóval is) Hirtelen alacsonyabb szintre ereszkedik, s úgy folytatja útját. A repülőgép ötven métert esett. Ezen a helyen esik a folyó vize. || a. (földrajz, műszaki nyelv) <Folyóvíz> bizonyos kisebb v. nagyobb szakaszon végigfolyva vmennyivel alacsonyabb szintre ereszkedik. A Tisza Csondrád és Szeged közt keveset esik. || b. (átvitt értelemben) <Térben elhelyezkedő dolog> hirtelenül v. fokozatosan alacsonyabb szinten folytatódik; lejtősödik. Itt esik a folyó medre, a hegy oldala.
6. <Női ruha, szoknya, függöny> súlyánál fogva ráncokba rendeződik el, ilyen módon terül el; omlik. Jó szabása van a szoknyádnak, szépen esik.
II. Tevékenységében hirtelen vkire, vmire irányul.
1. Vkinek, vminek esik: magát rávetve ütni-verni, cibálni kezd vkit, vmit. Vö.: nekiesik (2). A fülének, a hajának esik. Két csavargó nekem esett az utcán. A kutyák szaladtak, nem is voltak restek, A bika fülének és marjának estek. (Arany János) || a. Vkinek a nyakába esik: hevesen, szenvedélyesen vkinek a nyakába veti magát, ráborul vkire. Ejnye – kiáltá a Laci nyakába esve – hiszen te pompás fiú vagy. (Mikszáth Kálmán) Egy egészen öreg sovány asszony esett a nyakamba s csókolt össze. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) Vminek esik: nagy hévvel, buzgósággal, mohósággal, lendülettel hozzákezd, nekilát, <hogy csinálja v. csináljon vele vmit>; nekiesik. Bővebb utasítást mind hiába lesett | A koma, mert Bence súrolásnak esett. (Arany János) Vad kirándulók érkeztek, rohamcsapatokban estek az orgonabokroknak, s egy szempillantás alatt letarolták. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek esik: hirtelen szidni, korholni kezd vkit. Vö.: nekiesik (2a). Az anyjának esett, hogy miért engedett meg ilyet. Apám, anyám nekem estek, hogy miért nem írtam meg, mi történt. Nekem esik, hogy én milyen komisz fráter vagyok … (Arany János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkire esik: váratlan erőszakkal kérni kezd, és kitartóan unszol vkit vmire. Vö.: nekiesik (2). Rám estek a gyerekek, hogy csináljunk hóembert.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Tekintet, szem> vkire, vmire irányul, rávetődik. Véletlenül a ruhájára esett a tekintetem. Apafiné magasztos arccal csókolá meg a fejedelem homlokát; e pillanatban Kelemen diák pergamentjére estek szemei. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, argóban) Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük esik: szerelmes lesz belém stb. Vö.: beleesik (3). Nagyon beléd esett ez a fiú.
III. Állapota hirtelen megváltozik.
1. Darabokra esik: <szilárd, de rendsz. laza szerkezetű anyag v. test> darabokra válik, és darabjai széthullnak; szétesik. A korhadt gerendákat úgy dobta le a kocsiról, hogy darabokra estek.
2. (-t ragos mértékhatározóval is) (kereskedelem) <Vmi árban, értékben, ill. vminek az ára, értéke> kisebb lesz, csökken. Estek az árak. (Nagyot) esett a pénz, a részvény (értéke). A részvények feltűnően estek lefelé. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Esik vmi v. vminek a színvonala: vmi minőségben gyengébb, színvonalban alacsonyabb lesz. A második felvonásban esik a darab. A második félidőben esett a mérkőzés színvonala. || b. (átvitt értelemben) Esik vkinek a szemében: <személy> erkölcsi értékéből veszít vki előtt.
3. (-t ragos mértékhatározóval is) Fokokban v. arányszámban kifejezett mértéke, mennyisége tekintetében kisebb, alacsonyabb lesz, csökken. Esett a teljesítménye. Mennyit esett tegnap óta a láza? A harmadik ütemben egy kvintet esik a dallam. || a. <Vmely mérő műszer> a korábbihoz viszonyítva kevesebbet mutat. Esik a barométer, a feszültségmérő.
4. <Főleg állandósult szókapcsolatokban.> Vmilyen helyzetbe, állapotba, bizonyos körülmények közé jut, kerül. ® Ágynak esik; ® áldozatul v. áldozatául esik vminek; (ritka) álomba esik: bizonyos körülmények hatására elalszik; ® bajba esik; vmely betegségbe esik: vmiben megbetegszik; vörhenybe esett; bűnbe esik: bűnt követ el, bűnössé lesz; egyik ® csodálkozásból a másikba esik; foglyul esik: fogollyá válik; fogságba esik: fogságba kerül, fogollyá válik; ® gondolkodóba esik; a lángok, a tűz ® martalékául esik; szerelembe esik vkivel: szerelmes lesz vkibe; ® szégyenbe esik; teherbe esik: gyermeket fogan, terhessé lesz; ® tévedésbe esik; tőrbe esik: (átvitt értelemben is) vmely csel, fortély áldozataként veszélyes v. kellemetlen helyzetbe jut; túlzásba esik: túloz(ni kezd). Mindegyre pusztít a láz, S már egy egész ország esék Áldozatául. (Petőfi Sándor) Csúf bűnökbe estünk S az életünk furcsa ámitás. (Ady Endre)
IV. Jut, kerül vhová, vmire v. van vhol, vmiben.
1. (ritka) Messzire, távol esik: a) messzire kerül, vetődik vhonnan. Kisded hajlék, hol születtem, Hej tőled be távol estem. (Kisfaludy Károly) Fölzokogott … a nóta a szép Magyarországról, melytől mi messze estünk. (Tömörkény István) b) (átvitt értelemben) elesik <vminek a lehetőségétől v. birtoklásától>. Messze estem én az ilyen álmoktól. (Mikszáth Kálmán)
2. <Betegség v. kártevő> vhova, vmibe jut, kerül, s ott kárt okoz. Féreg esett a gyümölcsbe. Nem tudom, milyen nyavalya esett ebbe az állatba. || a. (átvitt értelemben) Mi esett belé v. ebbe az emberbe?: mi történt vele, mi baja van, hogy ilyen furcsa, szokatlan módon viselkedik?
3. <Vkinek a hatalmába, kezébe> kerül, jut. Az ellenség kezébe esik; fogságba esik.
4. Vmerre, vmilyen távolságra esik: <hely, helység, terület> a beszélőhöz v. más helyhez viszonyítva bizonyos irányban v. bizonyos távolságra földrajzi helyet foglal el; fekszik, elterül. Délre, északra esik; ® útba esik. Merre esik ide a tanya? Falujuk messze esik a várostól. A város és a vár oly közel esik egymáshoz, hogy a kürtszó áthallik innen oda. (Jókai Mór) Arra esik valahol az a Glogova … (Mikszáth Kálmán) || a. Kezére, keze ügyébe esik vmi vkinek: olyan helyen v. helyzetben van vmi, hogy könnyen eléri vki, hogy az érte nyúlás v. a vele való munka nem nehéz neki. Add közelebb a tintatartót, mert nem esik kezemre. Hengeredék nagy kő … Ütni buzogánnyal a barát azt félre Akará, de hátul nem esett kezére. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Messze, távol esik vkitől, vmitől v. kívül esik vmin: egyáltalában nincs vele közelebbi v. szorosabb viszonyban, összefüggésben. Minden … túlzott dolog távol esik a színjáték céljától. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. (nyelvtudomány) <Hangsúly vmely szótagra v. szóra, mondatrészre> helyeződik, kerül; azon van. A magyarban a hangsúly az első szótagra esik.
6. Vmilyen időre esik: vmely időszakban van; vmelyik időpontra, napra, évre jut, kerül. Őszre estek a választások. Az első világháború századunk második évtizedére esett. Május elseje vasárnapra esett. Az idén milyen napra esik a születésnapod? Híres döbrögi vásár Egy hét mulva esik. (Fazekas Mihály) Erre az időszakra esnek … életem legválságosabb időpontjai. (Jókai Mór) Erre a koromra esik, hogy részvétet kezdtem érezni. (Kosztolányi Dezső)
7. Vkire, vmire esik: <elosztáskor, felosztáskor, arányba állításkor átlagként v. osztozáskor> vkinek, vminek számítandó részként jut. Vö.: ráesik (4). Rád nagyon kevés esik a nyereményből. Mennyi esik egyre? Tíz forint esik egy napra. Az összegből 1000 Ft esik rá. Fenn a falon állók szaporodnak egyre, Hogy az őrségből már egy ha esik egyre. (Arany János) Dorosmán … minden háromszáz lélekre esik egy kovácsműhely. (Tömörkény István)
8. A választás, a sor, (ritka) a sors esik vkire: őt választják, ő következik soron, őt sorsolják ki. Vö.: ráesik (5). Rám esett a választása. Rátok esik a sor. Az egyik, kire a sor esett, … a szoba közepére ugrott. (Jókai Mór) A sors a hajó oldalában aludó Jónásra esik. (Mikszáth Kálmán)
9. (hivatalos) Vmi alá esik: vmilyen kötelezettséggel v. következménnyel jár együtt. Adó, büntetés, illeték alá esik; részelés alá esik; ® állítás alá, sorozás alá esik; vmilyen elbírálás alá esik: vmilyen elbírálást kíván meg, v. abban részesül. A tréfák, amiket közös védencünk elkövet, nem esnek komolyabb beszámítás alá. (Jókai Mór) Éppen a huszadik évét töltötte be, a sorozás alá esett volna már. (Mikszáth Kálmán)
10. Tudomására, értésére esik vkinek vmi: tudomást szerez, értesül vmiről.
V. Történik, keletkezik.
1. (népies) <Vmely esemény, tett> történik, végbemegy; megesik. Baja esik; csoda esik; vmilyen csúfság esik vele; vkinek, vminek a rovására esik. Hogy esett a dolog? Sebaj, kölcsönbe esett. Esik néha olyan is a szánba, Amilyent nem igen tennének románba. (Csokonai Vitéz Mihály) Hogy esett, mint esett, mind elpanaszolta. (Arany János) Akkor esett, hogy kis vita hevében, Kezet emeltem rád, vén cimborám. (Tóth Árpád) Itt hajdan gyilkosság esett – | és a sötét faburkolat | alatt | nesz nélkül bomlik a hulla. (Babits Mihály)
2. Keletkezik, létrejön (2). Csorba esik vmin: vminek értékesnek tartott tulajdonsága mások szemében megkisebbedik; kárt szenved vmi; folt esik vki becsületén; ® híja esik vminek; kár esik vmiben; szó esik vkiről, vmiről: szóba kerül vki, vmi, beszélnek róla; ® kevés szó esik vmiről; ® sok szó esik róla. Tévedés ne essék. A sok dühös ozman elébe tolúl, … Lábán seb esik. (Czuczor Gergely) Mocsok esett lepedőmön, Ki kell a vérfoltot vennem! (Arany János) Jancsiról … gyakran szó esett azokban a levelekben. (Kosztolányi Dezső) || a. (sport) Gól esik: gólt lőnek. Most esett a második gól.
3. Vhogy esik vkinek vmi: vmilyen módon hat vkire, vmilyen érzést okoz neki. Vö.: jólesik. Jobban esik neki, ha …; hogy esne az neked, ha …?; ® nehezére esik; rosszulesik neki: érzékenyen érinti, fájó érzést okoz neki; ® terhére esik vkinek; ® terhére ne essék; ® zokon esik neki. || a. Vmi esik vmin: vminek a használata, megfogása vmilyen érzéssel jár, ill. megfelelő v. nem megfelelő módon történhetik. Jó fekvés esik ezen az ágyon. Nem esik jó fogás ezen a kalapácsnyélen. Milyen ülés esik ezen a kanapén? (Csiky Gergely)
Szólás(ok): ahogy esik, úgy puffan: mindegy, hogyan sikerül, hogy üt ki vmi; ld. még cigánygyerek, kút, lágy, por, tisztesség.
Igekötős igék: aláesik; általesik; átesik; beesik; beleesik; egybeesik; elesik; félreesik; hátraesik; jólesik; keresztülesik; kétségbeesik; kiesik; közbeesik; leesik; megesik; nekiesik; odaesik; összeesik; ráesik; szétesik; túlesik; végigesik; visszaesik.
eshető.
