erőteljes
erőteljes melléknév
1. (választékos) Olyan, akiben, amelyben bőven van (élet)erő; fejlett, izmos, erős. Erőteljes férfi, ifjú; erőteljes borjú, csikó. Erőteljes karjai vannak. A keresztény nyugat … a családi élet szigorúságát követeli … Így nevekedik fel egy erőteljesebb, munkásabb, műveltebb és emberibb faj. (Vörösmarty Mihály) Ott áll már a Tisza erőteljes népe, Mikor lakziba megy nem vígabb a képe. (Sárosy Gyula) Nyulánk s mégis erőteljes fiatalember volt Miklós. (Petelei István)
2. Erőre valló, erőről tanúskodó, lendületes. Erőteljes hang; erőteljes fejlődés, működés. Az állatállomány erőteljesen szaporodik. A zene … vígabban, erőteljesebben zengett az emelvényről. (Krúdy Gyula) Gyorsan, erőteljesen, frissen lépkedett. (Kosztolányi Dezső)
erőteljesség.
