eredeti
eredeti [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Olyan, amely a maga nemében időrendben első, s amelyből egy v. több későbbi származik, ered, amelyen egy v. több későbbi alapul. Eredeti tőkefelhalmozás ¬; a mű eredeti fogalmazványa; a szó eredeti jelentése. Nincs eredeti helyén. Az eredeti javaslatot nem fogadták el.
2. Olyan <szöveg, írásmű, művészi alkotás>, amely elkészülésének változatlan alakját mutatja, át nem dolgozott v. nem hamisított. Az eredeti példány elveszett. Eredeti okmány, példány, szöveg. || a. <Az idegen nyelvből fordított v. idegenből átdolgozott művel szemben> olyan <szépirodalmi alkotás>, amely azon a nyelven szól az olvasóhoz, amelyen szerzője megalkotta. Az eredeti dráma, regény, vers. Nemzeti színház eredeti dráma nélkül alig képzelhető el. (Vörösmarty Mihály) || b. Az eredeti nyelven: azon a nyelven, amelyen <a szóban forgó irodalmi művet> első ízben megalkották.
3. Olyan <személy>, aki mást nem utánoz, aki egyéni, sajátos tulajdonságai miatt máshoz nem hasonlít. Eredeti író, tehetség; eredeti gyerek. Kedves, eredeti fickó, akinek helyén van a szíve is, az esze is. (Ambrus Zoltán) És én valaha szellemesnek, érdekesnek, eredetinek láttam ezt az embert … (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre valló; egyéni, sajátos. Eredeti fordulat, hang; eredeti gondolat, ötlet. Mily jól esik ez örökös majmolás után egy kevés eredeti hang! (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Furcsa, különös, sajátságos <főleg személy, ill. ennek tulajdonsága>. Eredeti alak ¬; eredeti egyéniség; eredeti egy ember. Eredeti alak: vékony, cingár legényke. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e]
1. Eredeti (2) szöveg, írás, okmány. Az eredetit kell csatolni, nem a másolatot.
2. <A másolatokkal, átdolgozásokkal szemben> vmely művészi alkotásnak, irodalmi műnek az a példánya, amely magától az alkotó művésztől, írótól származik. Másolat az eredetiről. A kiállításon láthatjuk a jól ismert karikatúra eredetijét.
3. Vmely idegen nyelvből fordított v. idegen nyelvből átdolgozott irodalmi műnek azon a nyelven megfogalmazott szövege, amelyen alkotója, írója megírta, ill. amelyből fordították, átdolgozták. A Ferenc-legenda eredetije még nem került elő. || a. Eredetiben, eredetiből: azon a nyelven, abban a nyelvben, abból a nyelvből, amelyen a szóban forgó irodalmi művet szerzője megalkotta. Eredetiben olvassa a regényt. Német eredetiből fordít. Az angol, francia, német és latin irodalom remekeit nagyobbrészt eredetiben olvasá. (Jókai Mór) A feleségem eredetiben olvassa a német költőket. (Krúdy Gyula)
4. (főleg birtokos személyragos alakban) Vmely művészi alkotás mintája mint élőlény v. tárgy. Kész vagyok [az arckép] … eredetijét nőül venni. (Vas Gereben)
5. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Eredeti (I. 3) személy, egyéniség. Adja, játssza az eredetit.
Szóösszetétel(ek): őseredeti.
