ered
ered [e-e] tárgyatlan ige -tem [e]; -t, (költői) -ett [ë]; -jen [ë]
1. <Forrás v. folyóvíz forrása> vhol feltör a földből; fakad. A Duna a Fekete-erdőben ered. A völgyben egy kis forrás ered. A kisded patakok lassú csörgéssel erednek. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) <Vmely folyó más folyók összefolyásából> keletkezik, származik. A Körös a Sebes-, a Fekete- és a Fehér-Körös egyesüléséből ered.
2. Származik (1, 8). Vkinek az ® ágyékából ered; híres családból ered. A baj, félénksége, a félreértés, a hiba, a közmondás, mindez, a nézeteltérés, a tévedés onnan ered, hogy … Ez a mondás onnan ered, hogy … Betegsége hűlésből ered. Ez a hír külföldi forrásból ered. Az örömem onnan ered, Mert itt voltam; El kell mennem: innen ered – Innen ered a fájdalmam. (Petőfi Sándor) Azt vitatta … szegény jámbor öreg, | Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered | Lyányágon. (Arany János)
3. (rendsz. részeshatározói vonzattal) Indul. Futásnak ered; vki után ered; útnak ered. Gergely az első pillanatban lassúbb ügetésre fogta a lovát, de aztán, hogy amaz is meglassúdott, megint nyargalásnak eredt. (Gárdonyi Géza) || a. (határozói vonzattal) (gyak. kissé választékos) Vmibe fog, vmibe kezd. Búnak ered: búsulni kezd; hízásnak ered; beszédbe, szóba ered vkivel: beszédbe ereszkedik, elegyedik, szóba áll vkivel. Míg világát éli A vidám ezered [= huszárezred], Közűlök egy század Búbánatnak ered. (Petőfi Sándor) A két hölgy … bizalmas beszélgetésbe eredt. (Jókai Mór) || b. (ritka) Szárba ered: szárba szökken.
Igekötős igék: beleered; elered; kiered; megered; nekiered.
