ér [2]
ér [2] főnév eret [e-e] v. ért, erek [e-e], ere [e-e]
1. Egy szakasza v. ága annak a csőrendszernek, melyben az emberi v. állati test vére kering; véredény. ® Kapilláris ér. Megpattan, megreped egy ér; vkinek, vminek ere ® fagy; vkinek az erei: vkinek az érrendszere; vkinek a ® vére folyik (csörgedezik) az ereiben; savó, tej, víz folyik az ereiben: pipogya, gyáva, a bárgyúságig türelmes; heves érzésre képtelen; ® megfagy a vér az ereiben; ® átvágja az eret; eret vág vkin: a) gyógyítás végett megnyitja az erét; b) (átvitt értelemben) pénzt csal ki vkitől; vkit megfej (2), megvág (4), megsarcol. Halld édesanyám, melegen süt a nap, Forr szinte a vér az erekben. (Kisfaludy Károly) Ifjú vér, öreg bor fickándott erökben. (Arany János) Figyelem …, mikor aludt, hogy áramlik a vér ifjú kék ereiben. (Karinthy Frigyes) || a. Szűk. ért. olyan ér, amely kívülről is látható, tapintható. Kidagadnak az erek a homlokán, a nyakán; erei lüktetnek; felvágja az ereit. Megtapogatja erét Matyi és veszedelmes hevűlést Érez megromlott vérében. (Fazekas Mihály) Az ágy alól látta ezüst papucsba bújtatott, meztelen lábát, a bokán az öregség kék erével. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalomtudomány, régies) Költői ér: k. tehetség; véna. Ily változásokban dús külsővel csak oly rendkívüli elme állhat meg … mint Shakespeareé s e példa, ha gazdag költői ér nem járul hozzá, könnyen félrevezet. (Vörösmarty Mihály)
3. (növénytan) A növény levelén rajzolatként látható, annak fonákján rendsz. kiemelkedő növényi rész, amely mint az edénynyalábok elágazása a növény anyagcseréjét bonyolítja le. || a. Némely növényi termés, pl. a paprika belső felén levő bordaszerű kidudorodás. Az erős paprika ereit ki szokták vágni. Szerette a hosszú, vékony ecetes paprikákat, melyeket méregerős erükkel együtt evett meg. (Kosztolányi Dezső)
4. (földrajz, irodalmi nyelvben) Egyetlen kisebb forrásból táplálkozó, a csermelynél is kisebb és keskenyebb folyóvíz. Az ér … Halk nesszel lejt alá a völgybe. (Tompa Mihály) Száz ér buggyant Dunát a dús | alpesi réten. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ennek vize. Csengve húll az ér a tóba. (Vörösmarty Mihály) || b. (népies) <Az Alföldön> olyan viszonylag széles medrű, lassú mozgású időszaki patak, amelyet vmely folyó árvize v. a talajvíz táplál. Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, … Ugy bolyonga Miklós … Bujdosik az ,éren’, bujdosik a ,nádon’. (Arany János) Itthon maradtak, körülbástyázottan vadvizek, zsombékos erek, náderdők gyűrűjétől. (Kaffka Margit) || c. Föld alatti vékony vízfolyás. A kút ere. || d. Vékony érben: vékony sugárban. A hordóból már csak vékony érben csörgedezett a bor.
5. (bányászat) Kőzetek hasadékait, repedéseit rétegesen kitöltő ásványi anyag, kül. érc. Vmely eret feltár; az érből ércet fejt ki. Gazdag érre bukkantak. Bányász a költő: hányszor kergeti Mély föld alatt vakon a vak eret. (Arany János) Ugyanazon tárna, mely az apát gazdaggá tette, a fiát koldussá teszi, mikor elvész az ér. (Jókai Mór) || a. <Ásványból v. fából való, simára csiszolt lap v. tömb felületén> az alapanyag színétől elütő színű vékony csík v. vonal. A márványon, a furnéron futó erek.
6. (villamosság) A kábelt alkotó drótszálak közül egy.
Szólás(ok): ld. illa, káposztalé.
Szóösszetétel(ek): 1. ércsíptető; érdaganat; érdugó; érdús; érfal; érfogó; érgörcs; érgyulladás; érkötő; érmetszés; érpattanás; érrepedés; érszorító; értágító; 2. aranyér; gyűjtőér; hajszálér; koszorúér; nyirokér; ütőér; vérér; verőér; visszér; vivőér; vízér.
