ér [1]
ér [1] ige -t, -jen [ë]
I. Eljut, terjed.
1. tárgyas <Vmely tárgyat, földet> mozgás közben eltalál; úgy jut el hozzá, hogy beleütődik v. érinti. Feneket, földet, partot ér; orrával éri a földet: orra bukik. Miklós mihelyest partot ért a lába, Csolnakát berúgta a széles Dunába. (Arany János) || a. tárgyas Ahol éri: ahol csak hozzájut, hozzáfér. Ütötték, ahol érték. Öreg Bence … Keze gyorsabb még, mint szava, gondolatja: [fiát] Somnyelü ostorral, ahol éri, csapja. (Arany János) Szüntelenül üti ám, pofon vágja, a fejét, fülét veri, ott ahol éri, a saját gyerekét. (Nagy Lajos) || b. tárgyas <Eldobott tárgy, lövedék, ütésre használt eszköz v. dobás, lövés, ütés> eltalál, megüt, megsebez vkit, vmit. Dobás érte a fejét. Lábát érte a golyó. Arcát érte a korbács hegye. Hátát érte a kapanyél. Fején érte a lövés. Vállát érte az ütés. Midőn egy dárda vállacsontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte. (Arany János) || c. tárgyas <Tárgy v. testrész ütés, esés, mozgás közben> érint, horzsol, súrol vkit, vmit. A füle hegyét érte a kő. Csak az orra hegyét érte az öklöm. Csak a bot szele érte, mégis jajgat. Szóláshasonlat(ok): úgy kidobja, hogy a ® lába sem éri a földet. Szétfutottak, hogy a lábuk sem érte a földet. (Mikszáth Kálmán) Kóbor kutyaként jár a szél, | nagy lógó nyelve vizet ér. (József Attila) || d. Ér vmit: <nap, fény, levegő> hozzáfér vmihez, átjár vmit. Ezeket a lemezeket fény érte. Csak azok a gyümölcsfák teremnek jól, amelyeket ér a fény és a levegő. Egész délután érte a nap a sátorunkat. Jó fekvésű szőlő, reggeltől estig nap éri. Itt nem ér minket a szél.
2. tárgyatlan és tárgyas Vhova v. vmit ér: <útközben haladva, mozgás közben> vmeddig v. vhová, rendsz. a kívánt helyre jut, (el)érkezik. Célba, célhoz ér; vminek, vkinek a közelébe ér; közelébe se ér (átvitt értelemben is): össze se lehet vele hasonlítani; nyomába se ér: a) messze elmarad tőle v. mögötte; b) (átvitt értelemben) értékben nagyon alatta marad. A kocsi a térre ért. A vödör a kút fenekére ér. Mikor érünk oda? Sokáig nem értek falut. Végre kutat értek. A repülőgép szerencsésen földet ért. Alig érték végét a hosszú alagútnak. Már Zagyva vizét érték, amint ez omolva | A kis partu Tiszába szakad. (Vörösmarty Mihály) Február huszadikán indulunk s ha szerencsénk lesz, március elején spanyol partot érünk. (Kuncz Aladár) || a. Vkit, vmit vhol ér v. ott ér vhol: haladás, menet közben, továbbindulása előtt vhol találja, utoléri. Vkinek a ® kezén ér vmit. Még a forrásnál értük őket. Ott értük a hajót a kikötőben. Siettem, hogy még itt érjelek. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vhova, vmihez ér: <beszéd közben, esemény elmondásában, szöveg felolvasásában> vmely soron következő részig, pontig jut. Amikor ehhez a ponthoz ért, felemelte a hangját. Az elbeszélésnek még a feléig sem ért, már abba kellett hagynia. || c. tárgyas (átvitt értelemben) Célt ér v. célját éri: a) <személy> kívánsága, terve megvalósul; vágya teljesül. Ezzel a módszerrel hamarabb érek célt. b) <dolog, cselekvés> meghozza azt az eredményt, amelyet várnak tőle. Végre célt értek fáradozásai. Célját érte mégis: az az egy öröme Meglett fájdalmában, hogy még jókor jöve. (Arany János) || d. Vkit vmin ér: rajtakapja vmin. Hazugságon, lopáson, tetten ér; ® tetten ér vkit vkivel. Röstelkedve húzta össze a nyakát, mint az olyan ember, akit valamelyes gyarlóságon érnek. (Mikszáth Kálmán) Apa a múltkor tetten ért és elkobozta könyvemet. (Herczeg Ferenc)
3. tárgyatlan Vmeddig ér: <nagysága, kül. magassága> vmeddig terjed, nyúlik. ® Kötésig ér; messze ér a ® keze. Bokáig ér a sár. Derékig ér a hó. A víz nyakig ér. Füléig ér a bajusza. Térden alul ér a szoknyája. Ez a kötél tovább ér, mint az. A vállamig se érsz. Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába. (Petőfi Sándor) Szomjas voltam … mint a kopár sziklák Ararat hegyén, ahová már nem ért az özönvíz. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan Vmeddig ér (vmivel, kül. karjával, kezével): <ember>elég nagy v. vmely testrésze, esetleg az abban tartott eszköz elég hosszú ahhoz, hogy vmely távolabbi helyet, tárgyat megérintsen. Botjával a mennyezetig ért. Kis kezével nem ért a láda aljáig. || b. tárgyatlan Vkihez, vmihez ér: egy v. több pontja szorosan vki, vmi mellett van; érint vkit, vmit; érintkezik vele. Vö.: hozzáér. Az asztal a falhoz ér. Most is hozzám ér a másik szék háta. Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve …? (Petőfi Sándor) Szürke gyom | ért számhoz, nyers, különösédes. (József Attila) || c. tárgyatlan Vkihez, vmihez ér: <mozgás, mozdulat következtében egy v. több pontja> vki, vmi mellé kerül; hozzányúlva megérinti. Vö.: hozzáér. A tűzhöz ér; a vezetékhez ér. Alig értem hozzá. Az olajos kannával hozzám ért. || d. tárgyatlan Vmibe ér: <egyik része v. széle, vége> benne van vmely folyadékban v. edényben; beleér vmibe. A sárba ér a kabátja. Evezéskor az evezőnek a vízbe kell érnie. Vigyázz, a tányérba ér a ruhád ujja! || e. Vmit ér: <egy v. több szélső pontja> vmi mellett van, vmeddig terjed, vmihez hozzáér; határos, szomszédos vmivel. A falat éri az asztal. A hegyóriások szinte az eget érik. A távoli Himalaya … örök havas homloka az eget látszik érni. (Jókai Mór) Lábaim a földet érik, Bár fejem az éterbe ring. (Komjáthy Jenő) || f. Egymást éri v. egyik a másikat éri: <több dolog> a) sűrűn van egymás mellett. Szinte egymást érik a tanyák. b) (átvitt értelemben) gyorsan, sűrűn követi egymást. Egymást érték a közbeszólások. Egyik baj a másikat éri. Egymást érte ottan a sok úri sátor. (Arany János) Az ügyvédeknél egymást érték a vendégségek. (Babits Mihály)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Természeti jelenség, folyamat, időpont> észrevétlenül v. hirtelen bekövetkezik, és így talál, meglep, utolér vkit, vmit. Ott ért bennünket az éjszaka, sőt a hajnal is. Az erdőben érte őket az eső. Kint érte a tél a kukoricaszárat. A nyílt tengeren érte a hajót a vihar. Egy jámbor remetét … gondjai közt csendesen ére halál. (Vörösmarty Mihály) Ha ott ért az uszonna órája, cselédleány lépett be, és nagy ezüsttálcán hozta a kávét és csokoládét. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vmi ér vkit: vmi jó v. rossz váratlanul megesik, (meg)történik vele, osztályrészül jut neki. Baleset, csapás, kellemetlenség, szerencsétlenség éri; bánat, öröm éri; gáncs, kitüntetés, megtiszteltetés, szerencse éri; ® arculcsapásként ér vkit vmi; váratlanul érte a hír; ugyanilyen sors érte őt is; nem tudom, mi érte. Iszom, ha szívem örvend, Iszom, ha bánat éri. (Csokonai Vitéz Mihály) Megírtam haza is: micsoda szerencse ért. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Betegség> hirtelen meglep vkit, és súlyos bajt, esetleg halált okoz. (választékos) Agyvérzés, szélütés, szívbénulás éri; ® szél éri. A haladó asszony … végigesik az úton … Ez meg van halva tökéletesen, mert szél érte. (Tömörkény István) || c. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Szó ér vkit, vmit: megrovással, szemrehányással illetik, megszólják. A fiú … hallgatott, hogy több szó ne érje. (Vas Gereben)
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Időt, kort, élményt> mint kortárs megér. Gyönyörű világot fogunk érni … (Tolnai Lajos) Jaj, az ember mennyi rosszat ér Rossz élete alatt! (Tóth Árpád) || a. tárgyas (rendsz. kérdő v. tagadó mondatban) (átvitt értelemben, ritka) Vmit ér: <személy, ritk. tárgy vmely időpontig v. bekövetkezendő eseményig> életben marad, megmarad; megér (1) vmit. Nem éri a holnapot; nem ér több ® kakukkszót. Vajon érjük-e azt az időt? Nehéz ütés alatt betegen fekszik ágyasházában, talán reggelt sem ér. (Eötvös Károly) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Véget ér: vége van; bevégződik, befejeződik vhol v. vmikor. Ezzel az én szerepem véget ért. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (átvitt értelemben) Vmilyen véget ér; a) <esemény> vhogyan végződik; b) <személy> vhogyan végzi életét. Szomorú véget ért.
6. tárgyas (átvitt értelemben) (rendsz. névmási v. mértéket jelentő tárggyal, kérdő v. tagadó alakban) Ér vmivel vmit: vmire megy vele, vmi hasznát veszi vminek. Mit érsz ezzel? Nem sokat érek vele. Ha megnyerte volna, akkor se ért volna vele semmit. De meg arra gondol: mit ért voln’ az ésszel? | Hisz csak nem mert volna odanyulni [a lóhoz] kézzel. (Arany János)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) Vmire ideje van, ráér. Fiam, csekély dolgokra most nem érek, | … a nép üdve hív. (Madách Imre)
II. Értéke, érvénye van. (rendsz. 3. személyben)
1. tárgyas Vmit, vmennyit ér: vmely pénzösszeggel v. (bizonyos mennyiségű) más áruval, csereeszközzel egyenlő értékű; olyan v. annyi értéke van. Tíz forintot ér; egy mázsa búza egy pár csizmát ért; egy ® batkát sem ér; ® fabatkát sem ér, nem ér egy fabatkát sem; nem ér egy ® fakovát; nem ér egy ® vasat sem; ami egy ® tűt ér. Mit v. mennyit ér(het) ez a kép? Nem ér annyit, amennyit kérnek érte. Testvérek közt is többet ér. Ország zászlósai, vajdák, fővezérek. – | Csak mentekötőik egy országot érnek! (Jókai Mór) Nem ér az egész ötezer forint egy pakli gyufát! (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit, vmennyit ér (vkinek): <tárgy, cselekvés, folyamat, elvont dolog> becsben, értékben vetekszik vmivel, vmely értéke van, vmilyen mértékben értékes, jó, hasznos, ösztönző ereje van (vkinek a számára). Keveset, semmit, sokat ér; többet ér, ha …; annyit (se) ér, mint …; mit ér, ha … Mit ér az ilyen beszéd? Az ilyen munka nem sokat ér. Sokat ért ez a fürdés. A szavak tettek nélkül nem sokat érnek. Ért valamit az orvosság? Mit ér a pénz, a vagyon, ha nincs egészség? Ez a zár már nem ér semmit. A szegénynek föld nélkül nem ér semmit a szabadság. (szójárás) Márciusi por aranyat ér; májusi eső(nek minden cseppje) aranyat ér. Szóláshasonlat(ok): annyit ér, mint döglött ® lovon a patkó. Mit érsz öröm? ha nincs Lili. (Csokonai Vitéz Mihály) Virág mit ér, mit ér a bérc nekem? | Hazát kiván, hazáért ver szivem. (Eötvös József) Két holt töröknél testvérek között is többet ér két oldalszalonna. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas Vki ér vmit: vkinek vmely emberi, erkölcsi, társadalmi becse, haszna, érdeme van. Tudom, mit érek. Te sem sokat érsz, ha munkáról van szó. Annyit érsz, amennyit a közösségnek használsz. (szójárás) Kisujja, kis körme v. körme feketéje többet ér, mint te. Mit ér az az ember, ki egész nap ásit? (Arany János) Mit ér az ember, ha magyar? (Ady Endre)
2. tárgyatlan (régies) Vmivel felér (II). Negyvenezer Testvér szerelme, összefogva, nem Ér az enyimmel. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. tárgyatlan (rendsz. tagadó alakban) (bizalmas) A szabályok rendjének v. a valóságnak megfelelő; érvényes, szabályos, jogos. Nem ér a szavam; nem ér, amit mondtam. Ez nem ér. (játék) Nem ér a nevem: hiába találtok v. fogtok meg, most nem érvényes a megtalálás v. megfogás.
Szólás(ok): ld. bab, bagó, dió, dohány, fagaras, garas, gomb, hajas, hajítófa, kisujj, mogyoró, paszuly, szó, tapló, vacsora.
Igekötős igék: átér; beér; beleér; elér; felér; hazaér; hozzáér; ideér; keresztülér; kiér; körülér; leér; megér; odaér; összeér; ráér; rajtaér; túlér; utolér; végigér; visszaér.
érő.
