élvez
élvez [e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas Az érzékeket, ill. lelket gyönyörködtető, jóleső érzéssel él át vmit. Élvezi a helyzetet, a regényt, a semmittevést, a színi előadást, a társaságot, a zenét. Könnyelmű fiatal emberek … élvezték az élet örömeit. (Eötvös Károly) Hej, beteg s fanyar legény | … a tavaszt élvezi, Nézvén langy egét. (Tóth Árpád) Miután már régen élvezte az alvás gyönyörűségét, kedves ebéd utáni szendergésbe mélyedt az omnibusz sarkában. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas <Ételt, italt v. más élvezeti cikket> jóleső érzéssel fogyaszt. Élvezi a finom bort, a pecsenyét. Élvezi a te pirított haladat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) E két fát kerüld, kerüld. Más szellem óvja csábgyümölcseit S halállal hal meg, aki élvezi. (Madách Imre) || b. (tárgy nélkül) Gyönyört érez; átadja magát vmely gyönyörnek. Ne zavarjátok, ő most élvez. Mihály élvezett bent a lelkében, mint minden diplomata, ha lefőz valakit. (Mikszáth Kálmán) || c. (tárgy nélkül) (bizalmas) Nemi kéjérzete van.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Élvez vmit: vmilyen anyagi v. politikai előnyben részesül, vmit, ami számára előnyös, kedvező, (meg)kap vkitől v. vkiktől. Illetékmentességet, ösztöndíjat, segélyt élvez; a többség bizalmát, a dolgozó nép támogatását, vkinek vendégszeretetét élvezi. Veszedelmes dolog kikezdeni egy dölyfös úrral, aki valami jogcímen szabadjegyet „élvez”. (Hunyady Sándor) A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
Igekötős igék: elélvez; kiélvez; végigélvez.
élvezés; élvezett; élvezget.
