elől
elől [e] névutó (ragtalan v. személyragos szó után, azzal együtt értve)
1. A megelőző szóval jelölt személy arca, állat orra, szája v. tárgy eleje, elülső része előtti helyről (el). Elveszi a tálat a gyerek elől. Húzd el a taligát az ól elől! || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> Vkinek a szája elől; (bizalmas, tréfás) vkinek az orra elől: közvetlenül előle. Szája elől viszik el az ételt. Elkapta a levelet az orrom elől. Én nem adok a gyerökök szája elől. (Móricz Zsigmond)
2. <Állandósult szókapcsolatokban:> onnan, ahol szemtől szemben volt a szóban forgó személlyel. Vkinek a szeme elől: onnan, ahol vki látja; a közeléből; (költői, régies) vkinek a színe elől: vkinek a közeléből, környezetéből <aki társadalmilag, tekintélyben sokkal magasabban áll>. Pusztulj a szemem elől! Eredj most a szemem elől, ne lássalak. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben is) Szem elől téveszt vkit v. vmit: a) nem tudja tovább figyelemmel kísérni; b) akaratlanul figyelmen kívül hagyja.
3. A szóban forgó személy, állat v. tárgy előtt haladva, menve, ennek haladása irányában. Fut, menekül vki, vmi elől; hátrál vki elől. S a pihenésre gondolni se késvén, | kúsztunk föl, ő elől és én nyomába. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
4. A szóban forgó személynek v. tárgynak a beszélő v. vmely nyíltabb térség felé forduló oldala előtti helyről el. Vedd el a fogas elől azt a széket!
5. <Elrejtést, elzárást v. elrejtőzést jelentő igével:> a szóban forgó személy, dolog hatóköréből el, rendsz. úgy, hogy az ne férhessen hozzá. Elbújt az apja elől. Az úttestet elzárták a forgalom elől. Lelkének belseje kilenc lakattal van elcsukva a világ elől. (Mikszáth Kálmán)
6. Időben vkit megelőzve úgy, hogy azt bizonyos szempontból hátrányos helyzetbe juttatja. Megeszi a falatot a testvére elől. Elírja a témát vki elől.
7. Vmely fenyegető, kellemetlen dolognak v. következményének a bekövetkezését kerülve v. megelőzve. Az igazságszolgáltatás elől megszökik. Meghátrál a nehézség elől. A halál elől nincs menekvés. Eskü elől szökik a lyány. (Arany János) || a. Kitér vki, vmi elől: a) a vele szembe jövő személy, állat v. tárgy haladásának irányától oldalt eltér, s ezzel annak szabad utat hagy. A kerékpáros kitért a szénásszekér elől. Részeg ember elől én is kitérek. (Arany János) b) a szóban forgó kellemetlen cselekvést v. történést kerülve v. megelőzve tesz vmit. Kitér a felelet elől: nem felel egyenesen; kitér a harc, a találkozás elől.
Szóösszetétel(ek): 1. előlnézet; 2. ezelől.
