ellen [2]
ellen [2] [e-e] főnév -t, -e [e] (többes száma csak személyragos alakban) (régies v. irodalmi nyelvben)
Ellenség. Megfutott az ellen. Elleneit megverte vitézül. (Petőfi Sándor) Állok nyomorékon Méltatlan és rossz névvel Ellen és barát előtt. (Ady Endre) Ilyen kevés magyar És ilyen sok-sok régi ellen … (Ady Endre)
