elesik
elesik [l-e] tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> egyensúlyát elvesztve elterül a földön; a földre esik (I. 4). Elesett a síkos kövezeten. Egy korcsolyázó pár elesett a jégen. Hármat lép, elesik a nehéz fegyverben. (Arany János) A pajták lyukain ki van tolva a kocsirúd a közlekedési útra, úgyhogy a sötétben elesnének a pityókos emberek. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, régies) Leesik, lehull. Elesett a Rigó lovam patkója. (Arany János)
2. <Háborúban, harc közben> meghal. Elesett Isaszegnél. Mint vítanak, mint estek el Szabadság harcain, Beszéli a vándor rege Utódok ajkain. (Bajza József) Ott essem el én, A harc mezején. (Petőfi Sándor) Nagyapja Mars-la-Tournál esett el, arcképe ott függ a tiszti kaszinó falán. (Ambrus Zoltán)
3. <Város, városrész, országrész stb. háborúban, harcok során> az ellenség kezére kerül. A város háromhetes ostrom után elesett. Lajos … jó hírt veve [= vett] … (Kont maga hozá) hogy elesett Szulmóna. (Arany János) Holnap hozzá kezdetek Kolozsvár ostromához … Ha az elesett, a többi önként utána fog esni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Erkölcsi válsága, ballépése következtében> elveszti a mások s rendsz. a maga önbecsülését is; elbukik. Hallod-e ezt lelkem? – Hallod és borzadsz … Eltántorodtam, de el nem estem. (Petőfi Sándor) Nagyságos uram, érzem, hogy elestem … Nagyságod megtanított engem másodszor élni. (Mikszáth Kálmán)
5. (irodalmi nyelvben, régies) <Színdarab> sikertelen marad, megbukik. Az ily kis finom alkatú darabban minden helynek jól kell betöltve lenni, különben elesik. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben) Tovább nem áll fenn; elmarad, megszűnik. Két lehetőség közül az egyik elesik. Sír-fosztogatásnak is elesvén vádja, Érsek az egyháznak feloldja nagy átkát. (Arany János)
7. (átvitt értelemben) Elesik vmitől: nem jut (többé) hozzá vmely várt v. eddig élvezett haszonhoz, előnyhöz. Elesett a jó keresettől. Többen elestek a juttatástól. Mi szegény falusi lelkészek a jobb stóláktól rendesen elesünk. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Elesik vmitől: vmely remélt dolgot nem ér el. Elestem attól az örömtől, hogy találkozzam régi barátaimmal. Nehéz minden esztendőben 12 holnappal a vállamot terhelni, és a házasságtól … teljességgel elesni. (Mikes Kelemen)
8. <Posztóból, vászonból szabáskor egy darab> fölöslegessé válik, felhasználatlan marad. Ebből az anyagból tíz cm elesik. Majsztram [= majszter uram] – mondja a szabónak – ebből [a posztóból] legalább is egy mellény esett el. (Vas Gereben)
9. (ritka) Elkerül, eltávozik vhonnan, vkitől. Szép leány, szép barna kis leány, Tőled oh be messze estem el! (Petőfi Sándor)
eleső.
