elemi
elemi [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. Legegyszerűbb, legalapvetőbb. Elemi életjelenségek; a dolgozók elemi érdekei; (vegyi ipar) elemi gyök: egyetlenegy elem atomjából álló gy.; elemi ismeretek; az ember elemi jogai; a növények elemi sejtjei. || a. Vmely alapvető tudnivalóval kapcs.; kezdetleges. Elemi hiba, tévedés.
2. Természeti erőktől előidézett. Elemi csapás ¬; elemi kár. Ilyen elemi csapások idején más nagybirtokos … összehúzza a kiadásait. (Jókai Mór) Az apjuk sokszor hetekig nem törődött velük … Én néha elvertem őket kicsi okért; elemi csapásnak vették ezt is. (Kaffka Margit)
3. Az elemek, természeti erők működésére emlékeztetően viharos, robbanásszerű. A taps elemi erővel dübörgött fel. A … folyam sziklabörtönéből egyszerre kitör elemi erőszakkal. (Jókai Mór)
4. (1945 előtt) Elemi iskola: <az általános iskola létesítése előtt> a legalsóbb fokú iskola; népiskola. ® Osztott elemi iskola. Az elemi iskolától fel az egyetemig … szabad reális nevelés helyett a valláserkölcsit sürgeti. (Ady Endre) Erdei mulatságon voltam elemi iskolás társaimmal. (Kuncz Aladár)
II. főnév -t, -je [e] (1945 előtt)
1. Elemi iskola. Elemibe jár. Ekkortájt kezdődött az elemi. | A betűket már tudtam. (Szabó Lőrinc)
2. (csak számjelzővel kapcs.) Elemi iskolai osztály. Három elemije van. Harmadik elemibe jár. Akkor én még csak nyolcesztendős voltam, a harmadik elemibe jártam. (Kosztolányi Dezső) Én már az első elemibe … úgy mentem, hogy írni-olvasni tudtam. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): elemikárosult.
