elem
elem [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vminek kicsiny v. legkisebb alkotórésze, amelynek sokaságából az egész áll, ill. amelyhez az egésznek végső felbontásával jutunk. Elemeire bomlik, esik szét vmi; elemeire bont vmit. [A papiros-sárkány] Mennyi különböző elem, Hányféle rész s mily gyülevész Foltjaiból lett ő egész. (Arany János) || a. Vminek viszonylag egyszerű és lényeges alkotórésze. A gép elemei; az épület elemei; a híd szerkezeti elemei. || b. (irodalomtudomány, művészettörténet) Vmely műnek sajátos jellegű része, mozzanata, összetevője. ® Csodás elem; drámai, lírai elem. Nincs meg benne az eposzokban szokásos csodás elem. Dráma, drámai elem nélkül nem lehet. (Arany János)
2. (vegyi ipar) Olyan anyag, amelynek atommagjai azonos tulajdonságúak, és amely egyszerűbb anyagokra vegyi úton nem bontható. Fémes, gáznemű elem; ® negatív elem; ® pozitív elem; újabb elemek felfedezése. A legkisebb atomsúlyú elem a hidrogén. Fenséges közöny és pártatlanság, melynek egy kémiai elem fajsúlya, egy virág színe … éppoly fontos, mint akármi más a világon. (Babits Mihály) || a. (filozófia) A négy elem: <egyes ókori bölcselők felfogása szerint> a világot alkotó négy ősanyag (tűz, víz, levegő, föld).
3. (rendsz. többes számban) (kissé választékos) <Tudományban, művészetben, mesterségben> alapvető tudnivaló, alapismeret. A műveltség elemei. A mennyiségtan elemeit sem ismeri.
4. (mennyiségtan) A halmaz (3) egy mennyisége. Elemeket ® variál. || a. (mennyiségtan) Végtelen kis kiterjedésű vonal, felszín v. térfogat.
5. (rendsz. többes számban) (választékos) Olyan (rendsz. romboló) természeti erő (kül. vihar, háborgó tenger, tűz stb.), amellyel szemben az ember tehetetlennek érzi magát. Az elemek harca, tombolása. (átvitt értelemben) Még az elemek is összeesküdtek ellene. Ily harcban állni száz elem között. Az elhagyottság kínos érzetével, Mi szörnyű, szörnyű! (Madách Imre) A hegyoldalon kőgátak húzódtak, sáncok, azokkal védelmezték az ittlakók kis termésüket … az elemek haragja ellen. (Kosztolányi Dezső)
6. Vki, vmi számára természetének, életfeltételeinek v. hajlamainak megfelelő környezet. ® Éltető elem; elemébe ® jön; vki elemében van v. érzi magát: a) olyan helyzetben van, melyben tudását, képességét a legkedvezőbb módon, a siker érzésével tudja érvényesíteni; b) kedvére kielégít vmely szenvedélyt, szokást, hajlamot. A halnak a víz az eleme. Forradalom van barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! (Petőfi Sándor) A hal … bukfencezett, hancúrozott édes elemében. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkinek, vminek nélkülözhetetlen v. nélkülözhetetlennek látszó szükséglete, kelléke, életfeltétele. Vki ® éltető eleme vminek; vmi vkinek az ® éltető eleme. A játék az ő igazi eleme. Mi a rónák felett él, Hegyaknában terem: Mindaz nemes fajodnak Erőt adó elem. (Bajza József)
7. (rendsz. többes számban) (politika, gyak. rosszalló) <Vmely közösséghez tartozás v. ahhoz való viszony szempontjából:> egyén, egyed, személy. Ellenséges, felelőtlen elemek; ® idegen elemek; ® nemkívánatos elem; ® nemzetfenntartó elem; osztályidegen, szélsőséges elemek. A magyar sajtó története Táncsics Mihály néven ismeri, de százegynéhány évvel ezelőtt a rendőrség Stancsics néven tartotta nyilván mint gyanús elemet. (Móra Ferenc) || a. (ritka, politika) Társadalmi réteg v. osztály. A tőkés elem háttérbe szorítása; a bíráskodásban a népi elem is részt vesz.
8. (villamosság) Vegyi folyamat útján villamosságot termelő eszköz, rendsz. kisebb villamos készülékeknek árammal való ellátására. ® Aktív elem; ® primer elem; ® szekunder elem: Kezében a gyertyával fölkapaszkodott a telephez … Babrálta az elemeket, egyenként leemelte. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): alapelem; alkotóelem; életelem; épületelem; galvánelem; gépelem; lőelem; népelem; őselem; szárazelem; villanyelem.
elemes.
