él [2]
él [2] főnév -t v. (ritka) -et [e], -ek [e v. ë], -e [e]
1. Vágószerszám vékonyra köszörült széle, amellyel metszeni, vágni lehet. Tompa él; az ásó, a borotva, a fejsze, a kard, a kés éle; elkopik, kicsorbul vminek az éle; vmi elveszti az élét; ® kiveri vminek az élét. Köszörüli a kard élét. Felfogá a másik csapást, de élit Egymásba rótta a két kard, szinte félig. (Arany János) A mestergerenda is össze volt vagdalva. Virtusos betyárok azon próbálták ki az erejüket és a baltájuk élét. (Móricz Zsigmond)
2. Szilárd test vékony széle. A deszka éle; élére állít vmit: (átvitt értelemben is) döntésre visz, kiélez vmit; élére ® vert. Jászberényben Még megvan a kürt csorba élivel. (Petőfi Sándor) Nem érdemes a dolgot élére állítani. (Herczeg Ferenc) Lyuk volt a faedény élin, azt kellett a szájra emelni. (Móricz Zsigmond) || a. (mértan) <Síklapú testeken> az oldallapok metszésvonala. A hasáb élei. A kockának tizenkét éle van. || b. <Ruhadarabon, főleg nadrágon elöl és hátul> vonalszerűen kiemelkedő, hegyesszöget alkotó rész, amelyet vasalással hoznak létre. A nadrág éle; élt vasal vmibe. Kitérdelte a pantallója élét.
3. Vmely haladó csoportnak a legeleje. A menetoszlop éle. A sereg élén jár. Mikor hegyet kellett mászni, mindig ő ment az élen. Ott látom Ivánkát a csapatok élén. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Vmely működő, cselekvő közösségben> a vezető hely. Az élen ® áll; vminek az élén ® áll; élen ® jár; élen van: <versenyben> másoknál jobb eredményt ért el, s ezt az eredményt tartja; élére ® áll vkiknek, vminek; az élre ® jut; az élre ® tör. Az élén jártunk a világnak. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben) Vmely szóbeli v. írásbeli megnyilatkozás sértő jellege; bántó, támadó célzat. ® Elveszi az élét vminek. Személyes él nélkül szólalt föl. Szavainak nem volt éle. Igyekezett élét venni az elhangzott megjegyzésnek. Bántó éllel beszélt. A csúfolódás, … mely annyira bántotta, most már elveszté élét, megszűnt sértő lenni. (Mikszáth Kálmán) A jelenlevők egyike tréfával akarta élét venni a dolognak. (Herczeg Ferenc)
Szólás(ok): élére rakja (veri) a garast (a pénzt): kapzsi módon gyűjti, halmozza a g-t.
Szóösszetétel(ek): 1. éltanuló; 2. arcél; borotvaél; elmeél; kardél.
élű.
