éjszaka
éjszaka főnév és határozószó, (régies) éjtszaka [éjcaka], (népies) éccaka
I. főnév ..kát, ..kája
1. Az estétől reggelig tartó napszak. ® Álmatlan éjszaka; hosszú, sötét, téli éjszaka; az éjszaka palástja ¬. Az éjszakák rövidülnek. Éjszakákon át nem alszik. Szóláshasonlat(ok): buta, mint az éjszaka v. mint a sötét éjszaka: nagyon b.; csúnya, pocsék, ronda, mint a sötét éjszaka: nagyon cs., p., r. A szép napok hosszak valának, Az éjszakák nem nyugtatának. (Csokonai Vitéz Mihály) Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik. (Petőfi Sándor) || a. (névelővel v. jelzővel) A beszédhelyzetben v. szövegösszefüggésben meghatározott ilyen napszak. Emlékezetes éjszaka; ® görbe éjszaka; holdvilágos, szeles, viharos éjszaka; vmilyen napra ® virradó éjszaka; az éjszaka császára ¬. Éjszakának idején; ® éjnek éjszakáján; éjszakának ® évadján. Nehéz éjszakája volt. A beszélgetés az éjszakába nyúlt. Néhány vidám éjszakát töltött ott. Emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára. (Ady Endre) Ilyen … viharos éccakában csak nem zavarná ki az embert a vackából a Gazda, ha nem vóna oka rá. (Móricz Zsigmond) || b. Jó éjszakát: a) <(késő) esti búcsúzó köszöntés>. Ágyam mellett elkattantom a villanyt. | Versek … bolondság … szép jó éjszakát! (Tóth Árpád) b) (bizalmas) vége; elpusztult, odavan; lemondhatunk róla. Na, ennek is jó éjszakát! Magyar! este van rád, neked jó éjszakát. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Sötétség. Örökös éjszaka borult rá: meghalt; örökös éjszaka borult szemére: megvakult. [A földet] sűrűn takarja … a ráboruló fenyves erdők éjszakája. (Jókai Mór) A szem gyönge volt ez éjszakában, | e sűrü ködben, e fekete légben. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
II. határozószó Az estétől reggelig tartó napszakban; éjjel. Éjszaka dolgozik. Éjszaka is nyitva van. Télen, éjszaka hideg szokott lenni. Éjszaka utazott. || a. Valamikor az estétől reggelig terjedő idő alatt. Késő éjszaka. Éjszaka többször felébredt. Nem szeretnék vele éjszaka találkozni ¬. Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn? (Eötvös József) Éccaka nem szabad az embert néven szólítani. Éccaka aludni kell. (Móricz Zsigmond) || b. (névelővel v. jelzővel) A beszédhelyzetben v. a szövegösszefüggésben meghatározott éjszaka folyamán. Az éjszaka; ® ma éjszaka; tegnap éjszaka; a mára virradó éjszaka. Kedvesemnek háza előtt Az éjszaka magas fa nőtt. (népköltés)
III. (ragos alakok, névutós kapcsolatban) Tegnap éjszaka óta; éjszakáig, éjszakára, éjszakától (fogva). Éjszakára szállóvendégünk volt. Lovait itatj’ a kocsis éjszakára. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): nászéjszaka.
