egyezik
egyezik [ëggyezik] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (régies) egyez [ëggyez]
1. <Két v. több dolog> egymással, ill. vmely dolog egy másikkal teljesen azonos, egymásnak pontosan megfelel. A fordítás az eredetivel egyezik. A két szoba mérete egyezik. Számításaik egyeznek. Szokásra, életmódra, a darázzsal egyezünk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. <Két v. több dolog> összeillik, összhangban van. Ízlésünk egyezik. Jellemük egyezik. Nincs is ember, aki oly két szívre lel, Mely egyezzen, mint egyez e két kebel. (Petőfi Sándor)
2. (népies) Békében van, megfér. Hát csak nem egyeznek.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Egyezkedik, megegyezést keres. Az a dicső, hatalmas ember! Akivel együtt voltam Lipcsénél …, mikor Napóleonnal összejött egyezni. (Jókai Mór) Uram, egyezzünk, mert különben mi önt … be fogjuk perelni. (Tolnai Lajos)
4. (nyelvtudomány) <Vmely mondatrész> nyelvtani alakjában v. más tekintetben más mondatrészhez alkalmazkodik. Az alany és az állítmány számban egyezik.
Igekötős igék: beleegyezik; kiegyezik; megegyezik; összeegyezik.
egyezés.
