egyes
egyes [ëggyes] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Egyes szám: egy egységet tartalmazó sz. (írott jele: 1 v. I). Tedd meg az egyes számot!
2. Ezt a számot jelölő. Az egyes szám(jegy). Egyes számmal jelölt tárgy.
3. Ezzel a számmal jelölt, megkülönböztetett <személy, dolog>; egyes számú. Egyes versenyző; egyes autóbusz, szoba, villamos. || a. (bizalmas, régies) Az első ezredhez tartozó <katona>. Egyes huszár.
4. <Vmilyen szempontból, pl. nagyság, finomság v. egyéb jellemző tulajdonság alapján> ezzel a számmal osztályozott, minősített <használati tárgy, eszköz, anyag>. Egyes ceruza, kötőtű, kulcs; egyes liszt: a nullásnál egy fokkal gyengébb minőségű l. || a. Olyan <nagyság, méret, finomság stb.>, amelyet ezzel a számmal különböztetünk meg.
5. (iskolai) Olyan <teljesítmény>, amelyet egyessel (II. 5) osztályoznak. Egyes dolgozat, felelet. || a. <Általános osztályzatként> egyessel (II. 5) minősített. Egyes bizonyítvány; egyes tanuló.
6. (közgazdaságtan) Egyes munkamegosztás: <egy műhelyben, üzemen belül> a munkafolyamatok, részmunkák megosztása, ill. megoszlása; a különös munkamegosztás további szétágazása.
7. Magában álló, magános, csak magában levő, a többitől elkülönülő, egymagában tekintett. Nem az egyes ember, hanem a közösség érdeke a döntő. Egyes szám ára hatvan fillér.
8. Egyetlen személy v. állat részére való. Egyes csónak, istálló, zárka. || a. Egyes fogat: olyan f., amelyben a jármű v. gazdasági eszköz elé egyetlen állat van fogva.
9. (nyelvtudomány) Egy személyt v. dolgot jelölő. Egyes szám: a névszónak v. az igének az az alakja, mely egyetlen személyt v. dolgot jelöl. Egyes szám első személy. Az igét egyes számba teszi. A szó egyes számban van. A finnugor nyelvek a páros testrészekről is egyes számban szólnak. (bizalmas, tréfás) Beszélj csak egyes számban!: csak a magad nevében beszélj! || a. Egyes számú. Az ige egyes harmadik személye.
10. (bizalmas) Az egy órakor érkező, ill. induló <közlekedési eszköz>. Az egyes gyors késik. || a. (bizalmas) <Az óra megelőző megjelölésével:> az e számmal jelölt perckor érkező, ill. induló. A tíz óra egyes vonat most jár be.
11. (csak többes számú főnévvel) Némely, néhány. Egyes esetekben: némely esetben, néhány esetben. Egyes helyekről esőt jelentenek. Ebből az ügyletből, melyre annyi fáradságot áldoztak egyes családtagok, nem lehetett pénzt csinálni. (Mikszáth Kálmán) A király oly fénnyel állíttatta ki színdarabjait, hogy egyes előadások mesés költségbe kerültek. (Ambrus Zoltán)
12. (népies, régies) Egyetértő, megegyező. Könnyebb a kősziklát Lágy iszappá tenni, Mint két egyes szívnek Egymástól elválni. (népköltés)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Egy egységet magában foglaló szám. Az egyes páratlan szám.
2. Ezt a számot jelölő számjegy. Egy nagy egyest írt a táblára. Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában. (József Attila)
3. Ezzel a számmal jelölt, megkülönböztetett személy, dolog. Az egyes utolsónak futott be a célba. Az egyesből csöngettek. Itt van az egyes végállomása. || a. (bizalmas) Az egyesek: az első számú ezred. Az egyeseknél szolgált. || b. (játék) Ezzel a számmal v. a kártyában szokásos jelek közül eggyel megjelölt kártyalap. A tarokkban pagátnak hívják az egyest.
4. (mennyiségtan) Egyesek: <többjegyű számokban> az utolsó helyen álló, tíznél kisebb értékű egész számok. A tízes számrendszerben a számjegyek értéke más és más, ha az egyesek, a tízesek vagy a százasok helyén állnak.
5. (iskolai, 1945 után) A legrosszabb osztályzat; elégtelen. Egyesre felel; egyest kap. Félévkor mennyiségtanból egyese volt. || a. (iskolai, 1945 előtt) A kettesnél egy fokkal jobb, egyszersmind a legjobb osztályzat; <középiskolában:> jeles, ill. <elemiben:> kitűnő.
6. (sport) Olyan verseny, amelyben nem párok, ill. együttesek, hanem egyes személyek mérkőznek egymással. Női egyes.
7. Olyan csónak, amelyben egy evezős szokott evezni. ® Indián egyes.
8. (bizalmas) Az egy órakor induló, ill. érkező közlekedési eszköz, főleg vonat. Az éjjeli egyessel érkezett. || a. (bizalmas) <Az óra megelőző megjelölésével:> az e számmal jelölt perckor induló, ill. érkező közlekedési eszköz, főleg vonat. A nyolc óra egyes most jár be az állomásra.
9.* (rendsz. többes számban) Némely ember. Egyesek így vélekednek. Egyeseknek ez nem tetszik.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
10. (elavult) Az egyes ember; egyén. Minden emberek csak egyneműek, S minden közjó az egyesből ered! (Berzsenyi Dániel) Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (Madách Imre)
11. (ritka, iskolai, bizalmas) Vmely névszónak v. igének egyes számú alakja. Tedd egyesbe az igét!
12. (katonaság) <Fogdában, börtönben> olyan helyiség, amelybe a többi fogolytól elkülönítve zárnak egy személyt; magánzárka. Kétnapi egyest kapott. Bezárták az egyesbe. Kilenc napra letettek az egyesbe. Vasat vertek a lábamra, kezemre. (népköltés)
13. Egyesével: egy-egy v. egyet-egyet egyszerre. Egyesével számol. Ezen a keskeny ösvényen csak egyesével haladhatunk.
