egyenes
egyenes [ëgyenës] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb, [e, e]
1. Egyik térbeli ponttól a másikig a legrövidebb úton haladó, irányát nem változtató <irányvonal>. Egyenes vonalban; egyenes vonalú; egyenes sugár. A törökök … letérdeltek egyenes sorban napkelet felé. Megcsókolták a földet és imádkoztak. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan <hosszanti irányban húzódó, kiterjedő dolog>, amelyben egy valóságos v. képzelt tengely iránya ehhez hasonló, ezt megközelítő. Egyenes fuvola ¬; egyenes nyak, orr, sor, út. A fa törzse teljesen egyenes. Egyenes testtartással ült. Szóláshasonlat(ok): egyenes, mint a ® nádszál; egyenes, mint a ® gyertya. Mesterséges … város készült itt …, szép, egyenes utcákkal. (Kaffka Margit) Formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes fejér hátunk … (József Attila)
3. Olyan <síkban kiterjedő dolog, felület>, melyen nincsenek (lényeges) kiemelkedések v. bemélyedések; sík, sima. Egyenes fal, tér. A mező, ameddig a szem ellát, egyenes. A nap fölkeltétől a nap enyésztéig Egyenes rónaság nyújtózkodott végig. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Olyan <személy, dolog>, aki, amely közvetlen kapcsolatban van vkivel, vmivel. Egyenes ágon: olyan leszármazási viszonyban, hogy az egyik személy közvetlenül v. közvetve a másiktól származik, annak fia, unokája stb. v. apja, nagyapja stb. Egyenes leszármazott; egyenes ági utód; egyenes adó: közvetlenül az adóalap után fizetett adó. Ha … ő törvényes utódok nélkül haláloznék el: egyenes örököse egyedül Ilka keresztleányom. (Tolnai Lajos) || a. (nyelvtudomány) Egyenes beszéd v. idézet: vkinek szó szerint idézett beszéde, szavai. || b. (nyelvtudomány) Egyenes birtokviszony: olyan b., amelyben a valóságos birtokos nyelvtani szempontból tekintve is birtokos (pl. a gazda földje). || c. (nyelvtudomány) Egyenes kérdés: főmondattal kifejezett k., nem függő k.
5.* (átvitt értelemben) Határozott, világosan, félreérthetetlenül kifejezett <akarati megnyilatkozás>. Vkinek egyenes parancsára. Egyenes tilalmának ellenére is eljött.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
6. (átvitt értelemben) Őszinte és becsületes <személy v. ennek tulajdonsága, cselekedete>. Egyenes gondolkodás; egyenes lélek. Mindig egyenes ember volt. Tette egyenes jellemre vall. Egyenes úton jár. Legjobb az egyenes út. Ingerültséget érzett e szavakra. Egyenes lelke valami nem egyenest sejtett bennük. (Babits Mihály)
7. (mértan) Egyenes szög: 180 fokos szög; két derékszög együtt. Egy kört az átmérője két egyenes szögre oszt.
8. (mennyiségtan) Egyenes arány: olyan a., melyben az egyik tag növekedése v. csökkenése a másik tag ugyanolyan arányú növekedésével, ill. csökkenésével jár. || a. (átvitt értelemben) Vmi egyenes arányban áll v. van vmivel: vmi éppen olyan arányban változik, mint vmely vele kapcsolatos másik dolog. Az eredmény egyenes arányban van a munkával.
9. (sport) Egyenes ütés: <ökölvívásban> a vállak magasságában nyitott karral, vízszintesen adott ütés.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (mértan) Mindkét végén a végtelenbe nyúló, irányát állandóan megtartó vonal. Adott egyenes; átmeneti egyenes; ferde egyenes; párhuzamos egyenes; egyenesek által bezárt szög; egyenest húz; középpontokat összekötő egyenest szerkeszt. Két pont között csak egy egyenes húzható.
2. (sport) <Futópályán> a két kanyar közé eső, ill. a cél előtt levő egyenes rész. Befordulnak az egyenesbe; most érnek a túlsó egyenesbe.
3. (sport) <Ökölvívásban> egyenes ütés. Jól bevitt egyenese roggyanttá tette ellenfelét.
4. (ritka, régies) <Villamoson, autóbuszon:> vonaljegy. Kérek egy egyenest!
5. (átvitt értelemben) <Néhány állandó szókapcsolatban:> kényelmetlen, kínos, bonyolult helyzetet követő nyugodt, megoldódott állapot. Egyenesbe hoz vkit, vmit; egyenesbe jut, kerül. Végre benne vagyunk az egyenesben.
Szóösszetétel(ek): balegyenes; célegyenes; félegyenes; nyílegyenes; számegyenes; vezéregyenes.
