egér
egér [e] főnév egeret [e-e-e], egere [e-e-e]
1. Emberi lakóhelyek körül élő, szürke hátú, hosszúkás testű, hosszú, vékony farkú, a patkánynál jóval kisebb rágcsáló állat; élelmiszerben, gabonafélében nagy károkat okoz (Mus musculus); háziegér. Fehér egér: ennek fehér szőrű változata; szürke egér; az egér bebújik, beszalad a lyukba; cincog, rág, rágcsál az egér; az egér megrág, összerág vmit. A padlás tele van egerekkel. Egeret fogott a macska. Szóláshasonlat(ok): szegény, mint a ® templom egere; játszik vele, mint (a) ® macska az egérrel. Könyvnek, iratnak nem volt egyéb híja, csak amit az egerek megőröltek. (Eötvös Károly) Az egerek … a falon egyik lyuktól a másikig surrantak. (Kuncz Aladár) A fehér egér itt volt vele, a paplan alatt, … csendesen pihegve. (Karinthy Frigyes) || a. (állattan) Csíkos egér: a háziegérnél jóval kisebb, sávos hátú rágcsáló állat (Licista loriger). || b. (állattan) Erdei egér: szürkésbarna hátú, a háziegérrel egyforma nagyságú, erdőn, mezőn élő rágcsáló állat (Apodemus sylvaticus). || c. (állattan) Egerek: az ilyen és az ezekhez hasonló rágcsáló állatokat magában foglaló család, melynek fajai az egész földön el vannak terjedve (Muridae).
2. (népies, irodalmi nyelvben) Kis növésű v. kis fajta ló v. ökör. Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors – s e három egér? (Arany János) Rövid szekéren s három friss egéren Az olvasó őt ujra fölleli. (Arany László)
3. (népies) A ló testén, kül. a nyakán, torkában v. füle tövén keletkezett duzzanat, daganat, gümő. Egere van a lónak.
Szólás(ok): (tréfás) Itatja az egereket: <főleg gyermek> könnyeket hullatva sír, pityereg; ld. még macska.
Szóösszetétel(ek): 1. egércincogás; egércsapda; egérfark; egérfióka; egérirtás; egérjárás; egérnesz; egérorrú; egérpiszok; egérpor; egérpusztító; egérrágás; egérszag; egérszemű; egérszín; egérszőrű; egértövis; 2. bőregér; fiaegér; háziegér; mezeiegér.
egeres; egerecske; egérke.
