elvisz
elvisz ige
1. tárgyas Vkit, vmit elvesz helyéről v. felvesz és máshová visz. Vidd el az útból a széket! Ölében vitte el a gyereket. Ami még itt van, azt a kosárban elviszem. Ha húsomat | lerágja a kerítő asszony akkor, | még csontomon is elviszem Melindát. (Katona József) Elvivé a pej ló a leányt s királyfit. (Arany János) || a. tárgyas Magával visz (vmit). Nincsenek otthon, a kulcsot is elvitték. Nem bánom én, igen, elmegyek én ma is. | De ami az enyém, azt elviszem innet. (Arany János) Az izsáki gyerekeknek nincsen olvasókönyvük, hanem minden tanuló elviszi hazulról az imádságos könyvet, vagy a kalendáriumot s abból tanulnak meg olvasni egyenként. (Móra Ferenc) || b. tárgyas Vmit, vkit elszállít vhová. A gabonát kocsin vittük el az állomásra. A beteget taxin vittük el. Mikor viszik el a leveleket? Föl se tudott kelni, paizson vitték el. (Arany János) Hajóra szállott, mely elvinné őtet | Tarsis felé. (Babits Mihály) || c. tárgyas (átvitt értelemben) <Hírt, ismeretet, szokást> magával visz és így eljuttat vhova. Elvitte a kultúrát az eldugott falvakba. Elvitte a hírt a távol lakókhoz. || d. tárgyas (átvitt értelemben) Elviszi magával a sírba: meghal anélkül, hogy elárulta volna <a titkot>.
2. tárgyas Társként v. vmely célból magával visz vkit, akire bizonyos fokig gondja van. Végre elvittük nagyapánkat az orvoshoz. Vidéki rokonait elvitte a színházba. Elvitte a gyermeket sétálni. Egy nyáron német szóra Lőcsére vitte el az apja. Apám kimondta a szentenciát. „Erdész lesz belőled. Elviszlek Selmecbányára.” (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas Karhatalmi kísérettel vhová elmenni kényszerít v. erőszakkal idegenbe hurcol, elhurcol. A duhaj legényt elvitték a csendőrök. Elvitték a nyilasok.
4. Elvisz vkit: módot ad neki v. kényszeríti arra, hogy elmenjen vhova. Elviszik nyaralni. Elviszik katonának: a) (történettudomány) katonának toborozva erőszakkal magukkal viszik; b) besorozás, ill. katonai behívó alapján kénytelen bevonulni. Szegény mama … rémülettel vette, hogy a kedves fiát elvitték katonának. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas <Katonai személyt v. csapatot> vmely más helyre vezényel v. szállít. A katonaságot elvitték a harctérre. A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből. (Mikszáth Kálmán) Mikor a Doberdóra elvitték, akkor nem kértek tőle állampolgársági bizonyítványt. (Móra Ferenc)
5. tárgyas <Körülmény> elmenni kényszerít vkit. A baj, a nyomorúság elviszi vkihez. Mi vitte el innen olyan hamar? Nem szólt önnek Kornél báró afelől, hogy mi viszi el olyan rögtön innen? (Jókai Mór) A nyomorúság egyszer elvitt a Károly sógorhoz. (Tolnai Lajos)
6. tárgyas Vmely pontig, helyig v. távolságig visz vkit, vmit. Elviszi a bőröndöt az állomásig. A vonat csak a szomszéd faluig viszi el. Szállj fel a kocsira, elviszlek a hídig. A víz elvitte a csónakot a sziget alsó végéig. A szél két kilométernyire is elviszi a hangot.
7. tárgyas Megkap és magával visz; elragad. A görény, a héja, a kánya elviszi a tyúkot. Az árvíz elvitte a hidat, a töltést. A szél elvitte a hangot. Házát a Dunának habjai vitték el. (Petőfi Sándor) A Tisza mindenkit csak elkapott és vitte, vitte … Az én nagyanyám apját is az vitte el. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Magával visz, s ezzel vhonnan eltüntet. Elviszi az ® ördög; elviszi az ® irháját. Vigyél el innen mindent, amit bírsz! Most menj a pokolba, vigyen el az ördög! (Petőfi Sándor) Csak élni, barátom, élni és a munkát vigye el a kánya. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas Ellop; elrabol. Az éjszaka elvitték a tehenét. A betörők elvitték minden ágyneműjét. A szarka nagy tolvaj, mindent elvisz, ami fénylik. Ne vigye el az ® álmunkat.
8. tárgyas <Díjat> megnyer. Elviszi a pálmát vki elől. A kiállítás első díját az egyik termelőszövetkezet vitte el. Helsinkiben a magyarok 16 első díjat vittek el.
9. tárgyas (játék) <Kártyában vmely ütést v. lapot> a (leg)magasabb értékű lapot adva bele, ill. téve rá, magának megszerez. A következő ütést én viszem el.
10. tárgyas (átvitt értelemben) <Elemi erő, szerencsétlenség> megsemmisít vmit. (túlzó) Elviszi a termést: <aszály, köd, betegség> olyan nagymérvű károkat okoz, hogy szinte semmi nem terem. Házát elvitte a földrengés. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Elvisz vkit: elragadja az élők sorából; halálát okozza; <időszak> vki halálának az ideje, esetleg oka. Elviszi a halál: meghal; elviszi a betegség, a bú. Elvitte a Szent Mihály ® lova. Elvitte a tüdővész. Ez a tél elvisz (magával). S az új évet megértem ismét … Nem vittek el bú, kor, bajok! (Tompa Mihály) Éjfélre szült az anyám, hajnalra meghalt, elvitte a láz. (Radnóti Miklós) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Pénzt, vagyont> felemészt, s így az megsemmisül, rámegy. Más népek közt feles példákat találok, … Mind a pénzes urak annyit adtak nálok, Amennyit nálunk sem visznek el a bálok. (Csokonai Vitéz Mihály) Nekünk az asszony hozza a pénzt és a hivatal elviszi. (Mikszáth Kálmán)
11. tárgyas <Testrészt> a testről leszakít. Elvitte a fél lábát a gránát.
12. tárgyas (ritka) Nőül vesz; elvesz (10). Feleségét egy szál ruhában vitte el. (Móricz Zsigmond)
13. tárgyatlan <Távolra ható fegyver bizonyos távolságig> elröpíti a lövedéket; visz (II. 7), hord. Ez a puska elvisz 3000 méterre is.
14. tárgyatlan Elvisz vhol v. vhova, vmeddig: <út> vminek a közelében haladva v. vmely irányba vezet(i az embert); rajta el lehet jutni vhova, vmeddig. A jobbik út a part mellett visz el. A szokott út … a plebánia mellett visz el. (Eötvös József) || a. tárgyas (ritka) <Út> vmely irányba v. vmeddig vezet vkit. || b. Arra visz el az útja: <éppen> arra jár, halad el.
Szólás(ok): ld. száraz.
elvihető; elvitt; elvivés; elvivő; elvivődik.
