előítélet
előítélet főnév (rosszalló)
Az a vélemény v. ítélet, amely tárgyi bizonyítékok és igazságra való törekvés nélkül alakul ki v. él az emberben, amelynek alapja elfogultság, megokolatlan érzelem v. babona, s amelyet vki rendsz. környezetétől, társadalmi osztályától v. korának helytelen közszellemétől készen vesz át. Avult, ostoba előítélet; faji, vallási előítélet; előítélet nélkül; szakít előítéleteivel; előítélettel van v. viseltetik vki, vmi iránt. A természet nem ismeri azokat az előítéleteket, … miket maguk az emberek teremtettek meg. (Táncsics Mihály) || b.• (zene) <Opera, zenedráma (vmely felvonása) előtt> a nyitánynál kötetlenebb formájú bevezető zene, amely rendsz. megszakítás nélkül kapcsolódik a műhöz.
A szócikk 12. sorában kezdődő || b. jelzésű értelemárnyalat áthelyezendő az előjáték szócikk 3. jelentésének végére, a „műsorszámok előtt játszik.” szöveg után.
előítéletes.
