elfordul
elfordul tárgyatlan ige
1. Helyzetéből, irányából másfelé fordul. Elfordul a kulcs a zárban. A sarkon elfordult balra. Hymen a székéből elfordúlván balra, Egy potrohos könyvet feltesz az asztalra. (Csokonai Vitéz Mihály) Rá borúlt, ölelte, de képpel elfordult. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Vki, vmi iránt érzett vonzalma megszűnik, s ezért lélekben eltávolodik tőle. Elfordul barátjától. Elfordult a maradi irányzattól. Prakovszky … elfordult neheztelésében az emberektől. (Mikszáth Kálmán) Az egész falu elfordult tőle. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Baj, csapás, veszedelem> elhárul (vhonnan), elmúlik, megszűnik. Mikor fordul el rólunk e csapás? (Jókai Mór)
elfordulás; elforduló; elfordult.
