edény
edény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Szilárd anyagból készült, nyitott v. zárható használati tárgy folyadék, pép, szemes v. darabos anyag tárolására v. feldolgozására; alakja és űrmérete igen sokféle. Alumínium-, porcelánedény; csávázó, derítő, fejő, itató edény; ® közlekedőedény; mosdó, mosogató, szűrő, vízhordó edény; bő, lapos, mély, öblös, szűk, tág edény; az edény alja v. feneke, fala, fedele, füle, hasa, oldala, szája, talpa. || a. Főzőedény, konyhaedény, ill. a főzéshez, sütéshez, étkezéshez haszn. háztartási eszközök együtt. Csak néhány darab edény áll a konyhában. Elmossa az edényt. Új edényeket vettek. Az edény itt áll mosatlanul egész nap s a víz kihűl. (Móricz Zsigmond) A keze teli volt edénnyel, a könyökével nyomta le a kilincset. (Hunyady Sándor) || b. (ritka) Nagyobb ivóedény. „Itt van, igyál nesze!” Avval oda adta az edényt Bencének. (Arany János) || c. Éjjeliedény: zománcozott fémből, ritk, porcelánból, üvegből készült, széles szájú, öblös, egyfülű edény a testi szükségletnek szobában való végzésére. Az ágy alá dugja, kiviszi az éjjeliedényt.
2. (tájszó) Hajó, csónak, ill. a hal és a halászszerszámok szállítására, tartására való eszköz. Amerre irányítod a kormány evezőtollát, arra felé fordul orrával az edény. (Tömörkény István)
3. (tájszó) Szekér.
4. (főleg többes számban) (biológia) Az emberi, állati v. növényi szervezetben szétágazó, vmely nedvet továbbító csövecske; ér. A nyirok, a vér, a virágos növények edényei.
Szóösszetétel(ek): 1. edénybélyeg; edénybolt; edénycsináló; edényfal; edényfogantyú; edényfül; edénygyártás; edénykereskedés; edénykészítő; edénykészlet; edénymáz; edénymosó; edénymosogató; edénynyílás; edényöblögetés; edénypolc; edényszáj; edényszárító; edénytartó; edénytörlő; edényvásár; 2. cserépedény; faedény; főzőedény; ivóedény; konyhaedény; kőedény; mérőedény; nyirokedény; olvasztóedény; rézedény; véredény; virágedény; zománcedény.
edényke.
