eddig
eddig [e] ragos névmás és határozószó (az ez mutató névmás -ig ragos alakja)
I. ragos névmás (-ig ragos főnév előtt)
1. A főnévvel megjelölt közeli helyig, pontig mint térbeli határig. Eddig a mérföldkőig terjed a falu határa. Eddig a vonalig tart a pálya.
2. A mellette álló főnév jelölte közeli v. jelenlegi időpontig. Eddig a napig tart a szünet. Eddig az óráig vártam rá.
II. határozószó, mutató (önállóan)
1. A mutatott közeli helyig, pontig, határvonalig. Eddig jöhetsz; eddig olvasd el. Eddig terjed a falunk határa. || a. <főmondatbeli utaló szóként:> a mellékmondatban meghatározott helyig. Eddig gyere, ahol állok.
2. A jelenlegi időpontig, ez ideig; mostanig. Eddig dolgoztam, most megyek sétálni. Eddig is megvoltunk nélküle, ezután is megleszünk. Örök birtokunk lesz, Ami után eddig csak sovárgánk. (Petőfi Sándor) Eddig is úgy várt, színig üres fazekával az asszony! (József Attila) || a. A jelenlegi időpontig terjedő idő alatt, közben (valamikor). Eddig már hazajöhetett volna. Ez eddig még nem fordult elő. Száz vasútat, ezeret! | Csináljátok … Miért nem csináltatok Eddig is már? (Petőfi Sándor) || b. Ezelőtt. Ilyet nem láttam eddig. A madár röpűlt csak eddig, Most az ember is röpűl! (Petőfi Sándor)
3. A mellékmondatban meghatározott, a mostani időpontig terjedő idő alatt. Eddig, míg iskolába járt, sohasem volt itthon délelőtt.
4. <Állandósult kapcsolatokban:> Eddig v. eddig van: itt végződik, nem folytatódik, nincs tovább. Eddig az idézet; eddig van: ennyi az egész, amit mondani akartam; eddig (van) a mese, a történet. Én ölettem meg Toppyt [a kutyát], én fizetem meg az árát, eddig van. (Mikszáth Kálmán)
5. Eddigre: erre a mostani időre; eddig a mostani ideig. Eddigre már régen elkészülhettél volna.
Szóösszetétel(ek): eleddig; mindeddig.
