eddegél
eddegél [ë-ë] ige -t, -jen [ë] (népies, bizalmas)
1. tárgyatlan Lassan, hosszadalmasan, kényelmeskedve eszik; eszeget. Beszélgetés közben eddegéltek. Mosolyogtak, eddegéltek, nevetgéltek. (Tolnai Lajos) Törtek a kenyérből, s lassan eddegéltek. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Ilyen evéssel fogyaszt vmit. Csak eddegélték a galuskát. (Vas Gereben)
2. tárgyatlan (kedveskedő) <Előzetes étvágytalanság, betegség stb. után> egy keveset már eszik, kezd enni. Javult egy kicsit, most már eddegél.
eddegélés; eddegélő.
