ecet
ecet [e-e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e]
1. (vegyi ipar) Szesztartalmú anyagokból erjesztéssel v. fából száraz lepárlással készült savanyú, konzerváló hatású folyadék. 10 fokos ecet. || a. Ennek étkezési célokra használt, vízzel hígított oldata. Egy kanál ecetet tesz a levesébe; ecetet önt a salátára; ecetbe elrak v. eltesz vmit. ecettel dörzsöli a csípés helyét. Szóláshasonlat(ok): savanyú, mint az ecet: nagyon s. Két krajcár árú ecetet is kell hozatni a lencséhez, hogy annak valamely íze legyen. (Krúdy Gyula) Kenőccsel kenték, ecettel dörzsölték, sósborszesszel is borogatták, … hiába. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Savanyú ital, főleg (nagyon) savanyú bor. Micsoda ecet ez? Én ezt az ecetet nem iszom meg.
Szóösszetétel(ek): 1. ecetbaktérium; ecetcsinálás; eceteszencia; ecetféreg; ecetfőzés; ecetgyártás; ecethamisítás; ecetízű; ecetképződés; ecetkészítés; ecetmártás; ecetszag; ecettartó; 2. borecet; faecet; ólomecet.
ecetel v. ecetez.
