ebugatta
ebugatta [b-u] melléknév és főnév (népies, régies, ma tréfás)
I. melléknév (főleg személyragos főnév előtt) Haszontalan, mihaszna <személy>. Eb ugatta kapa kerülő deákja. (Vörösmarty Mihály) Ha csináltad [az adósságot], fizesd is ki … Ebugatta himpellére! (Petőfi Sándor)
II. főnév ..tát, ..tája (ritka)
1. Ilyen személy. Te ebugatta, mit csináltál már megint?!
2. <Az ebugatta szóval való enyhe szitok.> Csak úgy röpködött a sok ebugatta.
III. (indulatszó-szerűen) Az ebugatta! v. (az) ebugattát!: <tréfás felháborodást, kedélyes méltatlankodást kifejező enyhe szitokszóként:> a mindenit, a nemjóját! Arra sincsen gondja, Mire van hát! | Ebugattát! (Petőfi Sándor) Nem kell ám a fegyvertől félni, az ebugatta, Nem harap az, csak elsül. (Mikszáth Kálmán)
