ébresztés
ébresztés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az ébreszt (1–2) igével kifejezett cselekvés, az a cselekvés, hogy vkit, vmit ébresztenek; keltés. Korai ébresztés. A gyerekek ébresztése az én dolgom. A lelkiismeret ébresztése. || a. Ennek hangban v. mozgásban való megnyilvánulása. Ébresztést kér: <a telefonközpontot> kéri, hogy a bejelentett időpontban telefoncsengetéssel ébressze fel. Semmi ébresztésre nem mozdult. Nem hallotta az ébresztést.
ébresztési.
