ebédel
ebédel [e-ë] ige -t, -jen [ë]
tárgyatlan Ebédet eszik, az ebédet fogyasztja. Jól, olcsón ebédel; éppen most ebédel; a ® napnál ebédel; ebédeljetek nálunk. Gyertek ebédelni! ebédeltél már? Egy sváb falu kocsmájában ebédeltek, nagy, üres, hűvös és dohos szálában. (Babits Mihály) Idekinn egész néptelen az utca. Ebédelnek mindenütt. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas Ebédre eszik vmit. Töltött káposztát ebédelt. Mit ebédeltél? Makón a kubikusok kenyeret és uborkát ebédeltek. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: beebédel; megebédel.
ebédelés; ebédelget; ebédelő.
