ë
ë főnév ë-t, ë-je [ëje] (nyelvtudomány)
I. Beszédhang: ajakkerekítés nélkül, a szájüreg elülső részében képzett, középső nyelvállású rövid magánhangzó (pl. az ember szó második magánhangzója). ® Zárt ë. Az ë hangot zárt ë-nek is nevezik. Az ország területének nagy részén megkülönböztetik az „e” és az „ë” hangot.
II. Ennek a beszédhangnak a magyar nyelvészeti irodalomban szokásos, de helyesírásban nem haszn. írott v. nyomtatott jele; nyomtatott alakja: ë, Ë. Kis ë, nagy Ë. Nyelvjárási szövegekben gyakran előfordul az ë.
