e [2]
e [2] [é] főnév e-t, e-je [ét, éje] (zene)
1. A C-dúr hangsor harmadik hangja. E-dúr: az e alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; e-moll: az e alaphangról kiinduló moll hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem.
2. Ennek a zenei hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése a vonalrendszeren. Írd le az e-t!
3. <Hangszeren> az e hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Leütötte az e-t; e-t fogott.
