drága
drága melléknév és főnév
I. melléknév drágán, drágább
1. Olyan <árucikk, munka, szolgáltatás>, amelynek nagy az ára, ill. díja, amely sokba kerül. Drága bútor, csemege, gép, készülék, ruha, szőnyeg; drága munkás, munkaerő; drága fűtés, világítás; drága ár: viszonylag v. aránytalanul nagy ár; drágán ad, árul, vesz vmit. Szóláshasonlat(ok): drága, mint a ® patika. Ez a bor nem drága, Hat krajcár az ára. (népköltés) Eladó a címer, nem is nagyon drága: Nem arany, nem ezüst, – kis vér a váltsága. (Arany János) A leves meg a kispörkölt itt se lehet sokkal drágább. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <alkalom, élet, életforma>, amely sok kiadással jár. Drága kirándulás, lakodalom, mulatság, névnap, öltözködés. Öltözz, mikép erszényedtől telik, Drágán, ne torzul. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. (ritka) Anyagilag előnytelen, kedvezőtlen feltételű, hátrányos <egyezség, üzletkötés>. Drága vásárlás; (szójárás) a ® kibicnek semmi sem drága. || c. (átvitt értelemben) Súlyos következményekkel járó. Ez még drága lesz neki v. ezt még drágán fogja megfizetni: ezért még meglakol, ezt még nagyon megbánja.
2. (bizalmas) Olyan <személy>, aki drágán ad, árul vmit. Ez a kereskedő nagyon drága; maga nagyon drága ember. || a. Olyan <hely: üzlet, vendéglő stb.>, ahol viszonylag drága (1) áron árulnak, ahol minden sokba kerül. Drága bolt, mulatóhely, szálló; drága város. || b. (bizalmas) Drága világ: olyan gazdasági viszonyok, amelyekben az elsődleges szükségleti cikkek igen drága (1) áron szerezhetők be. Oltsa el a villanyt … Ha valahonnan kimegy, mindig oltsa el. Nem szabad pocsékolni ebben a drága világban. (Kosztolányi Dezső)
3. Becses, értékes, finom. Drága kincs, jószág; az idő drága; (gúnyos) félti a drága életét. Drága szavait nem felejtem el. Legdrágább kincsünk az egészség, a gyermek, a szabadság. Ezt a sok drága ételt így pocsékoljátok? Hány drága élet hullt már érted el, Oh szent szabadság! (Petőfi Sándor) Hajón, vonaton nem drága az idő. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, ritka) Drága dolog: fontos, nem mindennapi, rendkívüli, ritka d. Van drága dolog otthon Nagyfaluban: | Tán kigyult a ház is, ugy füstöl a kémény. (Arany János) Borcsa asszonynak … azalatt volt drága dolga otthon. (Jókai Mór)
4. (gyak. jó-val fokozva) (átvitt értelemben) Nagyon kedves, szeretett. Drága jó anyám; drága barátom, gyermekem, hazánk. Jaj, de drága! Most bizton állok itt sajátomon, És áldlak érte kétszer drága hon! (Vörösmarty Mihály) Jönnie kell új Dózsa Györgynek | S fog is jönni. | Jaj, félek, meg nem érem én, S ti se, drága, csüggedt bajtársak. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, gúnyos, rosszalló) Haszontalan, hitvány, semmirekellő, gonosz, elvetemült <személy>. Mit csinál az a drága csemetéje? Végre hurokra kerültél, te drága madár! (Eötvös József) Tán veszett nevemet is lemossa vérem, Kit fejemre költe drága jó testvérem. (Arany János)
II. főnév drágát, drágája (főleg birtokos személyragos alakban) (bizalmas) Nagyon kedves, szeretett személy. Megjött a (mi) drágánk. Hogy van a drága? Rokonom volt, barátom és vezérem: háromszorosan drágám. (Jókai Mór) Visszajött a drágám. Kapucsukás előtt visszajött. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas, kedveskedő) Drágám: <megszólításként:> kedvesem, édesem, szerelmesem. Hát engem nem viszesz magaddal? – Nem, drágám. (Jókai Mór) Nézz, Drágám, kincseimre, | … őszülő tincseimre. (Ady Endre)
Szólás(ok): (tájszó) kiveti a drágát a hasából: (finom ételekkel) nagyon jóllakik rendsz. vendégségben.
Szóösszetétel(ek): méregdrága.
drágás.
