durva
durva melléknév durván, durvább
1. Egyenetlen felületű, nem sima (tapintású); érdes, rücskös <tárgy>. Durva bőr, kéreg, levél, szár, tenyér; durva deszka, kő, vakolat. Ágya nyirkos durva föld. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Húsz, huszonöt, durva hegyi lapos kőből összetákolt lépcső vezetett a messze ellátszó … ajtóig. (Tolnai Lajos) || a. A kívántnál, szokásosnál nagyobb szemcséket, darabokat is tartalmazó, nem elég apróra őrölt, tört <porszerű anyag>. Durva homok; durva liszt; durván darált kávé; mozsárban durván tört cukor. || b. Olyan <érdes, redős v. fogas tárgy, eszköz, szerszám>, amelynek viszonylag nagy szemcséi, redői, fogai vannak. Durva csiszolópapír. || c. Vastag, kemény, érdes szálú, ill. ilyen szálakból szőtt <szálas, rostos anyag, szövet>. Durva gyapjú, hajzat, kóc, szőrzet; durva lenvászon; durva zsák. Oly durva daróc ez, hogy a moly sem ette. (Arany János) Rongyos, gyűrődött, durva ingű … ember hajtotta meg magát. (Tolnai Lajos) || d. Durva tapintású: tapintásra érdes, kérges, merev.
2. Csak nagyjából kidolgozott, megmunkált, hevenyében összetákolt, s ezért otromba hatást keltő <eszköz, készítmény>. Durva fatákolmány; durva kőbalta; durván ácsolt fészer; durva hamisítvány: felületesen kidolgozott, könnyen felismerhető h. Keserű orvosság durva fakanálban … (Arany János) || a. (műszaki nyelv) A monumentális hatás érdekében a részletek finomabb kidolgozását szándékosan mellőző <építési mód>, ill. ilyen eljárással formált <építmény>. Durva vázlat; durván kifaragott oszlopok. A vár zord hatását fokozzák a durva kőfalak. || b. (építészet) Durva kerámia: téglát s más hasonló építészeti, műszaki felhasználásra való készítményt gyártó k. (1a).
3. Durva munka: a) nem kellő gonddal végzett, elnagyolt, tökéletlen m. Durva munka ez a bútor; b) az emberi testet túlságosan igénybe vevő, a bőr finomságának ártó fizikai m. Elcsigázta a sok durva munka. Békében hagyja a leányt … nem engedi semmi durva munkát végezni, inkább maga tesz helyette mindent. (Jókai Mór)
4. <Magatartásával, beszédével, cselekedeteivel> a mások önérzetét, érzékenységét sértő <személy, embercsoport>; erőszakos, kegyetlen, goromba. Durva ember, martalóc; durva banda, népség. Szóláshasonlat(ok): durva, mint a ® pokróc. A kedves, finom úri fiú mintha eltűnt volna, hogy helyet adjon egy önző és durva teremtésnek. (Babits Mihály) || a. <Ingerültségében> gyengédtelen, mogorva, kíméletlen <személy>. Ha zsémbes, ha durva voltam, lattal ne mérd. (Arany János) Durva vagy, goromba vagy, … komisz vagy. (Kosztolányi Dezső) || b. (irodalmi nyelvben, régies) <Munkája, foglalkozása folytán> nehézkes, bárdolatlan, faragatlan, nyers. Fejedelmi arany ragyogott a durva paraszton. (Vörösmarty Mihály) Egy durva kézmüves … sereg Gyült össze, próba végett egy darabra. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. Ilyen személytől eredő, ilyen személyre valló <külső megnyilatkozás>. Durva arc; durva bánásmód, fogadtatás, kiabálás, kopogtatás, parancs; durva szavakkal illet; durván kezel vkit; durván megsért vkit; durván lehord, szid vkit; durván rákiabál. Ha! mily durva bánás egy nemes lovaggal. (Arany János) Fülembe forró ólmot öntsetek, … Tiporjatok reám durván, gazul. (Ady Endre) || a. A megszokott rendet, a kifinomultabb társadalmi formákat, az érintkezés konvencióit figyelembe nem vevő, ezeket sértő <emberi megnyilatkozás, cselekvés>. Durva beavatkozás; durva hang, modor; durván megszegi az utasítást. Hartvigné olyan durván beszélt, mint egy cseléd. (Krúdy Gyula) || b. A jó ízlést, az erkölcsi érzéket bántó <emberi megnyilatkozás, cselekvés>; illetlen, szemérmetlen, trágár. Durva tréfa, vicc; durva káromkodás, szitok; durva élvezet, szórakozás, öröm. A Duna partján | Céda lányhoz hajt durva öröm. (Ady Endre) Eleget hallottam róla, hogy milyen cinikus volt s milyen durva örömei voltak. (Móricz Zsigmond) || c. Bántó, kellemetlen, fülsértő <hang>. Fölveri Toldit a távoli zaj, A gyenge siralmak, a durva moraj. (Vörösmarty Mihály) Hangja ebugatás: vakogó, nyers, durva. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): durvagyapjas; durvahengerde; durvahengerlés; durvalelkűség; durvaráspoly; durvareszelő; durvaszemcsés.
durvás.
