duruzsol
duruzsol ige -t, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan Halkított, zsongító, tompa, egybefolyó, egyenletes hangon, bizalmasan, hosszan beszél. A fülébe duruzsol. || a. tárgyatlan Gyöngéd kedveskedéssel, hízelgő v. vigasztaló szándékkal ilyen hangon beszél. Addig duruzsolt a fülébe, amíg meg nem békélt. Anyám odajött s édes csöndes hangján duruzsolva biztatgatott, hogy nincs semmi baj. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan Vmi egyenletes működésével, mozgásával halk, egyhangú, mély színezetű hangot ad. Valahol messze egy malom duruzsol. Duruzsol a szél. Duruzsolnak a dinamók, a szövőgépek. Már este volt, szél kezdett duruzsolni. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan <Csendesen, egyenletesen égő tűz, főzőkészülék stb.> egybefolyó, kellemes zsongító hangot ad. A szobában csönd volt, csak a kályha és a szamovár duruzsolt. A tűz duruzsol a kályhában. A tűz duruzsol-e, vagy bánatomat hallom? (Tóth Árpád) || b. tárgyatlan (ritka) <Darázs, dongó, légy> zümmög. || c. tárgyatlan (ritka) <Macska> dorombol.
3. tárgyatlan (tájszó) Szemrehányóan, dohogva, zúgolódva beszél. Mi bajod? Mit duruzsolsz itt folyton? Tompára … ne „duruzsolj”. Ne hidd azt, hogy ő veled mérkőzni kíván. (Arany János)
4. tárgyas Duruzsolva mond, beszél vmit. Azt duruzsolta a fülébe, hogy … || a. tárgyas (rosszalló) Titokzatoskodva, pletykálkodva suttog vmit. Rémhíreket duruzsol. Azt duruzsolta az asszonynak, hogy az ura nem szereti. || b. tárgyas (ritka) Halkan, saját magában dúdolgat. Munka közben régi nótát duruzsol.
duruzsolás; duruzsoló; duruzsolt.
