dürgés
dürgés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (vadászat, hangutánzó)
A fajdok tavaszi párzása, párosodási játéka, ill. ennek ideje. Kezdődik a dürgés. Dürgéskor a fajdkakas különös táncot lejt. Se lát, se hall, mint a süketfajdkakas dürgéskor. (Jókai Mór) || a. A fajdkakasnak ilyenkor hallatott csattogó hangja. Messziről hallható volt a fajdkakas dürgése.
Szólás(ok): (bizalmas) érti, ismeri v. tudja a dürgést: a) ismeri, tudja vhol a járást, a szokásokat, vminek az elintézési módját; járatos, bennfentes; b) tudja, mit kell tennie, hogy célját elérje.
dürgési.
