durcás

Teljes szövegű keresés

durcás melléknév -an, -abb
1. Vmely sérelem, ill. igazságtalannak vélt fenyítés miatt érzett haragjában, sértődöttségében nehezen engesztelhető, duzzogva dacoskodó <személy, kül. gyermek>. Most durcás, mert kikapott.
2. Minden közeledést sértődötten elutasító, dacoskodó, makrancos természetű <személy, kül. gyermek v. fiatal nő>. Durcás kölyök, senki sem bír vele.  Az én babám durcás leány, A legénynek csak fittyet hány. (Kisfaludy Károly)
3. (tájszó) Könnyen sértődő, sértődékeny <személy, kül. fiatal nő>.  A menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János)
4. Durcás (1–3) személyre jellemző, hozzá tartozó, vele kapcs. <magatartás, megnyilatkozás>. Durcás száj; durcás szavak; durcás viselkedés.  Nevettem s durcás ajkad kegyesen megcsókoltam. (Tóth Árpád) A lány durcásan, sírva tépte ki magát görcsösen ölelő karjaikból. (Kuncz Aladár)
durcásság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT