dühöng
dühöng [dühöng] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön; -eni [e] v. -ni
1. <Személy féktelen haragjában v. elmezavara következtében fellépő rohamában> tombol, esetleg tör, zúz, kárt tesz magában v. másban. Az elmebeteg dühöngeni kezdett. Dühöng, mint egy őrült.
2. (gyak. túlzó) <Haragjában, dühében> dúl-fúl, emésztődik, ill. haragosan lármázik, veszekszik. Dühöng vkire vmiért, vmi miatt; dühöng a késés miatt; dühöng, mert nem sikerült a csel. Csak hadd dühöngjön, ti végezzétek a dolgotokat. Kár ezért dühöngeni.
3. (átvitt értelemben) <Szél, víz v. vmely káros természeti jelenség, harc> viharosan mozgásban van, féktelenül tombol, ill. nagy mértékben hat, működik. Dühöng az aszály, a kánikula, a szélvész. És forrt, dühöngött a harc. (Vörösmarty Mihály) Sűrű sötét az éj, Dühöng a déli szél. (Arany János) Dülöng | a léckerítés leheletünktől, | mint ha vihar dühöng. (József Attila)
4. (átvitt értelemben) <Társadalmi jelenség, járványos betegség> pusztító, romboló erejét széles körben érvényesíti; szinte leküzdhetetlen erővel és körben működik, hat. Dühöng az éhség, az infláció, a járvány, a kolera; dühöng a spekuláció, a terror. A sziget lakói között már november óta dühöngött a ragály. (Kuncz Aladár)
5. (többnyire tagadó formában v. tagadó főmondat után) (átvitt értelemben, gúnyos) A kívánatosnál nyilvánvalóan sokkal kisebb mértékben v. szinte alig van meg. Nem igen dühöng benne a szorgalom. Nem mondhatom, hogy dühöng köztük a családi béke, az egyetértés, a kartársi szeretet. Nagy szeretet dühöng köztük.
6. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) <Érzelem, hajlam> rendkívüli mértékben elhatalmasodva érvényesül, él, hat, működik. Dühöng benne a kártyaszenvedély; dühöng bennük a szerelem.
Igekötős igék: kidühöngi magát.
