dühödik
dühödik [dühödik] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (költői, régies)
<Személy> a düh állapotában van, v. ebbe az állapotba jut; dühöng. Ajkát méreg haboztatta, És dühödve vítt velem. (Kölcsey Ferenc) Dühödtek egymás ellen s … vicsorgattak fogat. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Természeti v. emberi erő> tombol, dühöng. Még folyvást dühödött a harc. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: feldühödik; megdühödik; nekidühödik.
