dug
dug ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas (csak helyhatározóval) <Tárgyat, testrészt> egyetlen v. folyamatos mozdulattal nyílásba, résbe, ill. laza v. folyékony anyag közé juttat. Felöltője ujjába dugja a karját. Karmantyújába, kesztyűjébe dugja a kezét. Vízbe dugja a lábát. Pipát, szivart dugott a szájába. Vmit ® zsebre dug. A drótot a kapcsolóba dugta. A kulcsot a zárba dugja. A rudat a hurokba dugja. A tölcsért, a gyertyát a palack nyakába dugja. A lopót v. a gumicsövet a hordóba dugja. A cipőfűzőt a cipőn levő lyukba dugja. No dugd a lábad [a cipőbe], hágj belé, ne félj. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kulcsot az ajtó fölé egy résbe szokta dugni Margit. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas Vhová rejt vmit. Kezét a háta mögé dugta. Hová dugtad a kalapomat? (bizalmas) Börtönbe, dutyiba, tömlöcbe dug vkit: elzárja, bebörtönzi. Amott ül egy túzok magában, Orrát szárnya alá dugta nagy buvában. (Arany János) Mint középkori szerzetes dugott a zord | sisakos hordák … elől pár régi könyvet. (Babits Mihály)
3. tárgyas (népies) Titokban, lopva juttat, ad vkinek vmit. Egy darab csokoládét dugott a gyereknek. Mindent a fiának dug. A tekintetes ügyvéd úrnak odaadták a két pár csirkét, … mert hát jó az uraknak valamit dugni, ha a törvénnyel baj van. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas (tájszó) <Libát, kacsát> töm. || a. (tárgy nélkül) (tájszó) A háziasszony a küszöbön éppen dug.
Szólás(ok): ld. homok, tapló.
Igekötős igék: átdug; bedug; beledug; eldug; hátradug; idedug; kidug; ledug; odadug; összedug; teledug; visszadug.
dugás; dugott.
