dúcol
dúcol tárgyas ige -t, -jon
Dúcol vmit: vmely építménynek falát, mennyezetét dúccal, gerendával folyamatosan meg- v. alátámasztja. Most dúcolja a pajtáját, hogy össze ne dőljön.
Igekötős igék: aládúcol; kidúcol; megdúcol.
dúcolás; dúcoló; dúcolt.
