drámai
drámai melléknév -an v. -lag, -bb
1. (irodalomtudomány) A dráma (1–2) műfajához, köréhez tartozó <mű, műfaj>. Drámai alkotás; drámai költészet: drámairodalom; ® alsóbb drámai műfajok. || a. (irodalomtudomány) Drámai költemény: párbeszédes formában megírt, nem színpadra szánt, részleteiben gyak. fantasztikus, sok színhelyen játszó, bölcseleti gondolatokban gazdag, rendsz. verses mű, melyet később esetleg színpadra alkalmaznak (pl. Goethe: Faust, Madách: Az ember tragédiája). || b. (irodalomtudomány, film, színház) Vmely drámában (1, 2), ill. annak előadásában szereplő <személy>. Drámai hős, hősnő; drámai szende ¬; drámai színész. Bánk bánt a társulat drámai hőse, Melindát a drámai szende szokta játszani. A drámai személyek … emberileg érdekesek legyenek. (Vörösmarty Mihály) Tíz-tizenkét híres drámai művésznő arcképét fotografálták egyetlen lemezre. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben is) A dráma (1–2) műfajára jellemző, drámába illő <dolog>; nagy feszültségű, megrázó, megrendítő. Drámai befejezés, cselekmény, erő, feszültség, hang, hatás, helyzet, izzás; drámai jelenet, levegő, párbeszéd, részletek, tárgy, vég; találkozásuk drámai volt v. drámai módon folyt le. E jelenetet … lehetne drámaibbá tenni. (Vörösmarty Mihály) A szavak értelmét nem tudom kivenni, de a drámai lendület engem is magával ragad. (Kuncz Aladár)
3. (zene) Drámai szoprán: <a líraival szemben> a legnagyobb hangterjedelmű és szenvedélyes érzelmek kifejezésére alkalmas, a középső és magas fekvésben erővel, tömören hangzó sz.
