dörrenés
dörrenés főnév -t, -e [ë, e] (hangutánzó)
A dörren (1) igével kifejezett (hang)jelenség; erős, a levegőt megremegtető tompa hang, főleg elsütött lőfegyver, gyengébb robbanás, hirtelen mennydörgés hangja. Távoli dörrenések hallatszottak. A pisztoly dörrenésére a szobába futottak. A kapu nagy dörrenéssel becsapódott. Ablakai olykor meg-megrezzentek egy visszhangzó dörrenéstől. (Jókai Mór)
dörrenéses.
