dörömbölés
dörömbölés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó)
A dörömböl (1) igével kifejezett cselekvés, ill. az így keletkező erős, folyamatos, tompa, mély hang. A gyermeket felzavarta a dörömbölés. Hosszas dörömbölésre nyitották csak ki a kaput. Hagyd már abba azt a dörömbölést. A nagy istenek … rémületes Dörömbölést tesznek fejünk felett. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Megszoktam … fülem körül a politika száraz malmának folytonos dörömbölését. (Arany János)
