dorombolás
dorombolás főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
Általában a dorombol (1) igével kifejezett cselekvés.
1. Az a tény, hogy vmely macska dorombol. Hízelgő dorombolás; a cica, a kandúr dorombolása. || a. Az így keletkező, ütemesen ismétlődő, egyhangú, mély, morgó, brummogó hang; a doromboló macska hangja. Álmosító, egyhangú dorombolás. A macska békés dorombolása betöltötte a konyhát.
2. (ritka) Az a tény, hogy vmi dorombol, ill. az így keletkező folyamatos, mély, tompa hang; duruzsolás, brummogás, zümmögés. A kályha dorombolása.
3. (régies) Játék, zenélés a dorombon (1). A dorombolás már nincs szokásban.
dorombolási.
