dörömböl

Teljes szövegű keresés

dörömböl tárgyatlan ige -t, -jön (hangutánzó)
1. Üreges v. olyan testre, amely mögött űr van, sűrűn erős ütéseket mérve v. (ritk.) ilyen tárgyat görgetve, erős, döngő hangot kelt. A hídon dörömbölnek a szekerek. A pincében dörömbölnek a kádakkal.  Ki dörömböl az ég boltozatján …? (Vörösmarty Mihály) || a. (Vmin) dörömböl: ajtóra, kapura sűrűn ütéseket mérve bebocsátást kér. Nézz ki, mert dörömbölnek odakint. Hiába dörömböltem, nem nyitottak kaput.  Szigorú kapukon … a kezem hadonászva dörömbölt. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek a kapuján dörömböl: befogadást kér vhová, érvényesülési lehetőséget, jogot követel magának vhol. A feltörekvő ifjúság dörömböl az egyetem kapuján. A jogtalan milliók dörömböltek a történelem kapuján. || c. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) <Nagy embertömeg, zaj> harsogva morajlik, dübörög.  Éljen sokáig! … A magyar szabadság! … (Béketelenek felugrálva dörömbölve viszonozzák) Éljen soká! (Katona József) Nagy seregek harca dörömböl. (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka, régies) <Macska> dorombol.  A fehér kemence tetején egy roppant cirmos kandur dörömbölt. (Jókai Mór)
dörömbölő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT