dorombol
dorombol tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <Macska kellemes közérzetének a kifejezésére> huzamosabb ideig halk, mormogó hangot hallat. A macska az asszony ölében dorombolt. Gyéren szól a vendég, rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) <Kályha> mély, tompa, folyamatos hangot ad; duruzsol. Mikor a munkámból fáradtan hazatérek, már égjen a lámpás, és doromboljon a kályha. (Gárdonyi Géza)
3. (régies) Dorombon játszik, dorombot penget.
dorombolgat; doromboló.
