dörmög
dörmög ige -tem [e], -ött, -jön (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Medve> jellegzetes szaggatott, mély, morgó hangját hallatja.
2. tárgyatlan <Főleg idősebb férfi> alig érthető, fojtott, de erőteljes, mély, morgó hangon (rendsz. magában) beszél. A szakállába dörmög. Az öreg dörmögve jött utánunk. Dörmögve tett-vett a szobában. A kaput dörmögve vágta be valaki. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan Ilyen hangon elégedetlenkedik, zúgolódik, zsörtölődik; dohog. Egész nap csak dörmög. Dörmögve haladt befelé, káromkodott, hogy ebben a házban semmi sincs rendben. (Kosztolányi Dezső) Ha megakadt az Iliásban, dörmögött, hogy romlik a memóriája. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas Dörmögve (1) mond vmit. Tudatlan lélek vagy, dörmögé a jövevény. (Jókai Mór)
Igekötős igék: visszadörmög.
Szóösszetétel(ek): dirmeg-dörmög.
dörmögő.
